A vágyak megfogalmazásának fontossága a kapcsolatokban – Hogyan kommunikáljuk jól, amit szeretnénk?
A gyermekkorban szerzett érzelmi tapasztalatok és a szülői ráhangolódás (vagy annak hiánya) jelentős hatással van felnőttkori kapcsolatainkra is.
Gyermekkorban a szülők szerepe döntő fontosságú abban, hogy a gyermek megtanulja felismerni és kommunikálni saját érzelmi szükségleteit. Ha a szülő nem tud megfelelően ráhangolódni a gyermek igényeire – például mert ő maga sem tanulta meg ezt a képességet, vagy saját érzelmi nehézségei miatt képtelen erre –, a gyermek bizonytalanná válhat saját érzelmei és szükségletei felismerésében. Ez a helyzet egy „érzelmi űrt” hoz létre a gyermekben. A gyermek ennek hatására azt tanulja meg, hogy szükségleteit vagy vágyait nem szabad vagy nem érdemes kifejezni, mert nem fogják őket meghallani, megérteni, vagy kielégíteni.
Ennek eredményeképp sokan felnőtt korukban sem rendelkeznek a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy érthetően kommunikálják érzéseiket, vágyaikat, és így gyakran nem tudják, hogyan találjanak kielégítő megoldásokat saját boldogságuk érdekében. Ez pedig sajnos - ha nem ismerik fel, és nem dolgozzák át - könnyen eredményezhet akár komoly kapcsolati problémákat, és kommunikációs-beilleszkedési-kötődési nehézségeket is.
Az ugyanis, hogy hogyan tudjuk beazonosítani és hogyan kommunikáljuk vágyainkat és igényeinket, központi szerepet játszik abban, hogy kapcsolataink működése mennyire lesz harmonikus és eredményes.
A bennünk megjelenő érzések és gondolatok beazonosítása, és ezek (megfelelő módon történő) megfogalmazás módja nem csak az üzenet, a mondanivalónk megértését befolyásolja, hanem azt is, hogy a másik fél hogyan reagál majd erre, és milyen hatással lesz ez a kapcsolat dinamikájára.
Az alábbiakban lépésről lépésre végigvesszük a jelenség ok-okozati összefüggéseit, és megmutatom azt is, hogyan lehet ezt felnőttkorban felismerni, igény esetén átformálni, illetve milyen hatása lehet ennek a következő generációra.
Felnőttkorban, különösen párkapcsolatokban, azok az emberek, akik nem tanulták meg gyermekként kommunikálni az igényeiket, gyakran elvárják a partnerüktől, hogy „olvassanak a gondolataikban”. Ez abból az elvárásból eredhet, hogy a szülők feladata lett volna az érzelmi szükségletek szavak nélküli felismerése és kielégítése, de mivel ezt a mély és természetes vágyukat gyermekkorban nem elégítették ki, így a hiány érzete, és ennek az űrnek a vágyott betöltése belső mozgatórugóvá vált. Akik ilyen nehézségekkel küzdenek, azok a másik emberre - párkapcsolat esetén a párjukra - úgy tekinthetnek, mint akinek természetes feladata, hogy tudja, mit szeretnének, mire van szükségük, és hogyan kell őket boldoggá tenni – akár szavak nélkül is.
Ez azonban irreális elvárás, mivel a felnőtt párkapcsolatban két egyenrangú, egymástól különálló személy létezik, akik különböző háttérrel, vágyakkal és érzelmi szükségletekkel érkeznek. Ha valaki azt várja el a partnerétől, hogy olvasson a gondolataiban, és ne kommunikálja saját igényeit, az könnyen vezethet félreértésekhez, frusztrációhoz, elhanyagoltság érzéséhez, vagy akár kapcsolati konfliktusokhoz. Az ilyen kapcsolatokban gyakori, hogy a felek „összeolvadásra” törekszenek, ami egyesülés és tökéletes megértés illúzióját keresi, de valójában sokkal inkább elidegenedést és elégedetlenséget eredményez.
Ahhoz, hogy egy kapcsolat (akár családban, akár munkahelyen, akár barátságok esetén, akár az üzleti életben) egészségesen működhessen, kulcsfontosságú, hogy a felek képesek legyenek tisztán és érthetően kommunikálni saját érzéseiket, vágyaikat és félelmeiket. Ha valaki felismeri, hogy gyermekkori mintái akadályozzák őt ebben, az a felnőttkori érzelmi fejlődés egyik legfontosabb lépése lehet; s érdemes rá nem átokként, hanem hatalmas lehetőségként tekinteni a kölcsönösségen, tiszteleten, egyenrangúságon és egymásra figyelésen alapuló kapcsolatok kialakítása felé vezető úton. Egy olyan kapcsolatban ugyanis, ahol mindkét fél képes (vagy törekszik) nyíltan beszélni arról, hogy mire van szüksége, és hajlandó figyelembe venni a másik igényeit, sokkal mélyebb és tartósabb intimitás érhető el. Ahelyett, hogy a partnerre „telepatikus” képességeket vetítenénk, a világos kommunikáció sokkal nagyobb érzelmi biztonságot és elégedettséget hozhat mindkét fél számára. Az ilyen kapcsolatokban kevesebb a félreértés, több a szeretet, a megértés, és a kölcsönös tisztelet.
Az a gyermek, akit arra tanítanak, hogy felismerje, kifejezze és tisztelje saját érzéseit, valamint kommunikálja vágyait és szükségleteit, felnőttkorban nagyobb eséllyel alakít ki érzelmileg érett, kiegyensúlyozott kapcsolatokat. Az ilyen gyermekek jobban értik, hogyan lehet fenntartani egy kapcsolatot úgy, hogy mindkét fél elégedett és boldog legyen. Ez a képesség az alapja annak, hogy később jól működő, kölcsönös tiszteleten alapuló, hosszú távú kapcsolatokat alakítsanak ki. Azok a szülők, akik maguk is képesek felismerni és kifejezni saját érzelmeiket, modellként szolgálhatnak gyermekeik számára. Ezáltal a gyermekek megtanulják, hogy biztonságos dolog beszélni arról, amit éreznek, és hogy a szükségleteik fontosak.
Ha ezeket a készségeket - akár felnőttként - elsajátítjuk, nemcsak saját kapcsolataink lesznek sikeresebbek és boldogabbak, hanem tovább is tudjuk adni ezeket az értékeket gyermekeinknek. Ezáltal elkerülhetővé válik, hogy ők is ugyanazokat a nehézségeket éljék át, amelyeket mi tapasztaltunk. A következő generáció így egy érzelmileg érettebb, kommunikációra nyitottabb világban nőhet fel.
Nem kell azonban akkor sem aggódni, ha valaki nem tanulta meg ezeket a készségeket gyermekként. Nem vagyunk sem magányra, sem sikertelen kapcsolatokra kárhoztatva, bármilyen is volt a gyermekkorunk - felnőttként is van lehetőség a fejlődésre. Ez a cikk pedig sokat segíthet ebben.
Az önismeret, az EQ és az empátia szerepe a vágyak megfogalmazásában
Az önismeret kulcsfontosságú abban, hogy valaki pontosan meg tudja fogalmazni, mire vágyik egy (pár)kapcsolatban. Gyakran előfordul, hogy valaki nem tudja, mit is szeretne, mert nincs kapcsolatban saját érzéseivel és szükségleteivel. Ahhoz, hogy ezt felismerjük, elengedhetetlen az önreflexió, ami által jobban megérthetjük magunkat és a saját vágyainkat. Első, kezdeti lépésnek már az is megteszi, ha tudjuk, mit nem szeretnénk - hiszen gyakorlással ebből már előbb-utóbb megfogalmazhatóvá válik az is, hogy helyette mit igen.
Az önismeret fejlesztése érdekében érdemes lehet naplóírással, mindfullnessel vagy meditációval, és mindenféle önreflexiós technikákkal foglalkozni. Ezek segíthetnek abban, hogy tisztábban lássuk, mire van szükségünk, és hogyan kommunikálhatjuk azt.
A vágyak megfogalmazása nemcsak önismeretet, hanem érzelmi intelligenciát is igényel. Az érzelmi intelligencia révén felismerhetjük a saját érzéseinket, és empátiával megérthetjük saját és partnerünk szükségleteit is. Az empátia segít abban, hogy a kommunikáció kölcsönös legyen, és ne csak egyoldalúan jelenjenek meg a vágyak.
Az érzelmi intelligencia is fejleszthető, például azáltal, hogy aktívan figyelünk önmagunkra és/vagy a partnerünkre, s megpróbáljuk megérteni a megjelenő érzéseket, és kérdezünk, ha nem vagyunk biztosak a másik szándékaiban.
A kritika és vágyak közötti különbség
Sokan úgy vélik, hogy vágyukat fogalmazzák meg, amikor valójában csak kritikát mondanak. A kritika a partner hibáira koncentrál, míg a vágyak kifejezése azt jelenti, hogy egy konkrét, pozitív jövőképet vázolunk fel. Például, a „Te sosem figyelsz rám” kritika helyett a „Szeretném, ha több figyelmet szentelnél nekem (például így és így, vagy ebből és ebből szoktam érezni, hogy figyelsz rám), mert ettől érzem, hogy fontos vagyok neked.” egy vágyat fogalmaz meg. Gyakoroljuk, hogy kritikák helyett pozitív vágyakat fogalmazunk meg, amelyek előre mutatnak és javítani kívánják a kapcsolatot.
Kommunikációs technikák kipróbálása, elsajátítása
A vágyak és szükségletek hatékony kommunikációjához érdemes gyakorlati technikákat is elsajátítani. Az „én-üzenetek” használata például egy ilyen technika, amely segít abban, hogy a másik fél ne érezze támadásnak a megfogalmazott vágyakat, hanem megértse, hogy ez egy közös cél érdekében történik. Például: „Amikor későn érsz haza, magányosnak érzem magam, mert kevés időt töltünk együtt, és szeretném, ha legalább heti egyszer közösen vacsoráznánk. Szerinted meg tudnánk ezt oldani?” Az „én-üzenetek” szerkezete egyszerű: „Amikor [számunkra nehézséget okozó helyzet rövid ismertetése], akkor én [érzelem, ami bennünk ilyenkor megjelenik, és amivel szeretnénk megbirkózni, de egyedül nem nagyon megy], mert [kiváltó ok, aminek megváltoztatásával esetleg a másik fél is hozzájárulhat a megoldáshoz], és szeretném, ha [megoldási javaslat megfogalmazása, kérés].”
Amikor mindkét partner világosan meg tudja fogalmazni a vágyait, az segít egyensúlyban tartani a kapcsolatot. Ha csak az egyik fél próbál megfelelni a másik elvárásainak, míg a másik nem kommunikálja igényeit, az a kapcsolat egyensúlyának felborulásához vezethet. Érdemes tehát rendszeresen időt szánni arra, hogy a partnerek átbeszéljék egymás vágyait és szükségleteit, így a kapcsolat kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb lesz. És ha sikerül, érdemes ezeket a beszélgetéseket akkorra időzíteni, amikor mindkét fél nyugodt, és épp harmónia van a kapcsolatban.
A sebezhetőség vállalása
A vágyak megosztása gyakran félelmetes, és sebezhetőnek érezzük magunkat miatta, hiszen ilyenkor kimutatjuk, hogy szükségünk van valamire, amit a másik talán nem tud vagy nem akar megadni. Ennek vállalása bátorságot, bizalmat, magabiztosságot, és a kapcsolatba valamint a másik félbe vetett hitet igényel. Fontos azonban tudatosítani, hogy ez a kapcsolat mélyítésének egyik alapvető módja, hiszen bizalmat épít, és nagyobb intimitást teremt. Bátorítsuk magunkat és partnerünket is erre. Azonban mivel a hatékony kommunikáció nem veleszületett képesség, hanem tanulható készség, fontos az is, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink se önmagunkkal, se partnerünkkel szemben, hanem ismerjük el, hogy a tanulás folyamata időbe telik, és gyakran hullámvölgyekkel tarkított az út. A rugalmasság kulcsfontosságú abban, hogy mindkét fél fejlődni tudjon és merjen egy kapcsolatban. Legyünk türelmesek és nyitottak. A kapcsolat nem statikus, hanem dinamikusan változó, és ezt a rugalmasságot érdemes fenntartani.
A világos és egyértelmű kommunikáció tehát hosszú távon segíti a kapcsolat fenntartását és javítását. Amikor mindkét partner képes megosztani vágyait és igényeit, az a kölcsönös megértést erősíti, és harmonikusabb, boldogabb kapcsolatot eredményez. - De vessünk egy pillantást ennek érdekében a leggyakoribb buktatókra is. Mi a helyzet akkor, ha meg vagyunk győződve arról, hogy mi épp vágyainkat kommunikáljuk és rendkívül tudatosak és asszertívak vagyunk, valami mégis egyértelműen félresiklik?
A vágyak és igények pozitív megfogalmazásának jelentősége
Az, ahogyan megfogalmazzuk, mit szeretnénk, nagyban befolyásolja a partnerünk reakcióját. Ha vágyainkat a "mit szeretnék" formában kommunikáljuk, akkor egyértelmű, konstruktív üzenetet adunk át, amely lehetőséget ad a megoldáskeresésre. Például a „Szeretném, ha több időt töltenénk együtt” sokkal eredményesebb, mint az, hogy „Soha nem vagy itthon”. Az előbbi konkrét és pozitív, a másik viszont inkább kritikaként hat.
Amikor valaki pozitív, jövőbe tekintő módon fejezi ki vágyait, a párja sokkal nyitottabb lesz a megoldás keresésére. Ezzel szemben a "mi nem jó" megfogalmazása gyakran védekező reakciót vált ki a partnerből, hiszen hibáztatást érezhet, ami konfliktushoz vezethet. A megfelelő módon történő, konstruktív, pozitív megfogalmazás segít abban, hogy a másik ne érezze magát támadva, hanem inkább hajlandó legyen együttműködni a vágyak kielégítésében.
Fontos tehát a sérelmek helyett a vágyak megfogalmazására koncentrálni. Sokan azt hiszik, hogy vágyaikat fogalmazzák meg, amikor valójában sérelmeiket közvetítik. Például, ha valaki azt mondja: „Már megint elfelejtetted, amit kértem!”, ez inkább a sérelem és a frusztráció kifejezése, mintsem a vágyaké. Az ilyen megfogalmazások nem adnak világos iránymutatást a partner számára arról, hogy mit és hogyan kellene másképp csinálnia a jövőben és hogyan tudja jobbá tenni a helyzetet.
Amikor sérelmeinket fogalmazzuk meg, általában a múltbeli hibákra koncentrálunk, ami feszültséget kelt és eltávolít a megoldástól. Ezzel szemben a vágyak kifejezése a jövőbeli pozitív változásra összpontosít, ami inspirálóbb és motiválóbb a másik fél számára (is)!
A hibák felhánytorgatása gyakran egy formája annak, hogy az ember kifejezze a csalódottságát. Tanult viselkedés, melyet általában szintén gyermekkorból hozunk, de sajnos csak ritkán, nagyon tudatos másik fél esetén vezet csak eredményes párbeszédhez. Amikor a partnerünk hibáira összpontosítunk, azt közvetítjük, hogy elégedetlenek vagyunk vele. Ez egyrészt önvédelemre késztetheti a másikat, másrészt ahelyett, hogy közelebb kerülnénk egymáshoz, inkább eltávolodunk. Az ilyen típusú kommunikáció gyakran vezet oda, hogy a partnerek próbálnak "kitalálni" egy megoldást, de mivel nem kaptak konkrét útmutatást, gyakran nem találják el, mire volna pontosan párjuknak, családtagjuknak, ismerősüknek vagy ügyfelüknek szüksége.
Amikor azonban vágyainkat és igényeinket közvetlenül megfogalmazzuk, az segíti a partnert abban, hogy pontosan tudja, mit szeretnénk. Például ahelyett, hogy azt mondanánk: „Soha nem segítesz a házimunkában!”, mondhatjuk ezt: „Nagyon örülnék, ha tudnál segíteni a mosogatásban; szerinted meg tudod oldani hogy heti egy-két alkalommal megcsinálod te, vagy átvállalod a mosogatógép kipakolását.” Ez konkrét, tiszteletteljes, és világos cselekvési tervet ad a partner számára.
Miért ad többet a pozitív kommunikáció a kapcsolatnak?
Az egyértelmű, pozitív kommunikáció több szempontból is előnyös egy kapcsolatban:
Közvetlenség: A partner egyértelműen tudni fogja, mire van szükséged, és nem kell találgatnia.
Nyitottság: A pozitív megfogalmazás kevésbé vált ki védekező reakciókat, ami nyitottabbá teszi a párbeszédet.
Megoldás-orientált gondolkodás: Ha a beszélgetés a vágyakra és a megoldásokra összpontosít, az segíti a feleket abban, hogy közösen találjanak megoldást, és ne ragadjanak bele a múlt hibáiba.
Érzelmi biztonság: A pozitív kommunikáció növeli az érzelmi biztonságot a kapcsolatban, mivel a felek nem érzik magukat támadva vagy hibáztatva.
Ha valaki korábban inkább a sérelmek megfogalmazására koncentrált, szükséges és érdemes lehet tudatosan átalakítani a kommunikációs mintáit.
Ehhez nem kell nagy dolgokra gondolni; lépésről-lépésre haladva akár azonnal el lehet kezdeni, és a kitartásnak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse.
Kezdjük azzal, hogy felismerjük, mit szeretnénk igazán: Amikor frusztráltak vagyunk, először próbáljuk meg megfogalmazni magunkban, hogy valójában mi az, amit szeretnénk, és ne csak azt, hogy mi nem működik.
Használjuk az „én-üzeneteket” és pozitív megfogalmazásokat: Például ahelyett, hogy azt mondanánk: „Te soha nem figyelsz rám”, mondjuk ezt: „Nekem nagyon fontos, hogy beszélgessünk, mert ez közelebb hoz minket.”
Kérjünk konkrét dolgokat, ne általánosítsunk: Minél konkrétabb a kérés, annál könnyebb a partner számára megérteni és teljesíteni azt. Például: „Szeretném, ha hetente egyszer elmennénk együtt sétálni” sokkal hatékonyabb, mint az, hogy „Sosem töltünk időt együtt.”
A vágyak pozitív és konkrét megfogalmazása nemcsak a konfliktusok csökkentésében segít, hanem a kapcsolat minőségét is javítja. Amikor valaki tisztán és érthetően kommunikálja igényeit, az erősíti a kölcsönös bizalmat, és elmélyíti az érzelmi kötődést. Az ilyen típusú kommunikáció lehetővé teszi, hogy a partnerek együtt dolgozzanak a kapcsolatuk építésén, ahelyett, hogy egymás vagy saját hibáikra fókuszálnának.
Ami gyermekkorban kincs, felnőtt kapcsolatokban a kapcsolati dinamika kórós megváltozását eredményezheti - a „gondolatolvasó anya” szerepének elkerülése felnőtt-felnőtt kapcsolódás esetén
Abban az esetben, ha a partner rendszeresen nem tudja megfogalmazni a vágyait és igényeit, a másik fél komoly dilemma elé kerülhet: hogyan segíthet anélkül, hogy a másik fél terapeutájává válna vagy szülő szerepbe lépne, mely hatására végül a kapcsolat úgyis kiüresedne?
Fontos, hogy az ilyen helyzetben lévő partner felismerje, hogy a másik fél fejlődési folyamatban van, és ez időt és türelmet igényelhet. És természetesen fontos annak tudatosítása is, hogy nem feladatunk mások sebeinek begyógyítása. Saját választásunkból állhatunk támaszként a másik fél mellett, de sem megmentenünk nem kell, sem helyette megoldani a problémát, és arra sincs garancia, hogy a másik fél kommunikációja végül olyanná változik, amit mi remélünk, esetleg elvárunk. Dönthetünk tehát a kapcsolat lezárása mellett is. Bármelyik is a számunkra jó döntés, fontos törekedni a számunkra örömet adó, kiteljesedésünket segítő, harmonikus kapcsolatok kialakítására és ápolására, valamint tudatosítani, hogy megváltoztatni magunkon kívül senkit nem tudunk, ezért érdemes a fókuszt inkább arra helyezni, mi hogyan tudunk számunkra megfelelő helyzetet kialakítani, s nekünk miben érdemes ehhez változni, változtatni.
Ha úgy döntünk, a kapcsolat értékes számunkra annyira, hogy energiát, időt és szeretetet adjunk és együtt keressünk megoldást, akkor ne felejtsük szem előtt tartani az alábbiakat:
Az egyik legfontosabb dolog, hogy a nehézségekkel küzdő fél partnere ne lépjen be a „gondolatolvasó” szerepébe. Bár ilyenkor ösztönösen megpróbáljuk kitalálni, mi az, amire a partnerünknek szüksége lehet, és ez bizonyos esetekben hatalmas ajándék is a kapcsolatokban, ebben az esetben hosszú távon sajnos egyáltalán nem segít. Ha valaki folyton megpróbálja a másik vágyait találgatni, azzal megerősíti azt a dinamikát, amelyben a másik fél nem tanulja meg kifejezni igényeit. Ezért, bár segíteni szeretne, fontos, hogy az ilyen fajta „anyai” gondoskodást elkerülje. Ehelyett a partner inkább abban támogathatja a párját, hogy biztonságos, ítéletmentes teret biztosít neki a kommunikáció gyakorlásához. Így a partner érezheti, hogy szabadon beszélhet érzéseiről, anélkül, hogy félne a kritikától.
Segíthetünk azzal is, hogy mintaként szolgálunk a világos, egyértelmű és pozitív kommunikációra. itt is igaz. Azt kérhetjük, amit adni is képesek és hajlandóak vagyunk. A kapcsolatokban a viselkedési minták gyakran átragadnak, és egy jól működő kommunikációs példa arra ösztönözheti a másikat, hogy ugyanezt gyakorolja. De csípjük fülön magunkat, ha ezt már elvárásból tesszük, hisz azzal a másikra nyomást helyezünk, ami egyáltalán nem segíti a kívánt változást.
Segíthet, ha biztosítjuk a másikat jelenlétünkről és támogatásunkról. Például: „Nagyon fontos nekem, hogy tudjak rólad és a számodra fontos dolgokról, hogy megértsem, mire van szükséged, és hogy tudjuk, mivel tehetjük egymást boldoggá.” vagy “Szeretnék beszélni arról, hogy neked mi adna több örömöt a kapcsolatunkban.” Ez a típusú nyílt kommunikáció minta lehet arra, hogyan lehet vágyakat kifejezni anélkül, hogy hibáztatnánk vagy kritizálnánk a másikat.
Ha azt érezzük, hogy partnerünk küzd a saját vágyai és igényei megfogalmazásával, érdemes lehet támogatni őt akár azzal is, hogy ezt közösen megbeszéljük. Fontos, hogy az ilyen beszélgetések nyugodt légkörben, ítéletmentesen történjenek, hogy a másik fél biztonságban érezze magát. Az ilyen beszélgetések során segíthet ha kérdéseket teszünk fel, amelyek irányítják a másikat abban, hogy elgondolkozzon saját érzésein, vágyain, és fokozatosan megtanuljon reflektálni ezekre.
Ha a partner nyitott rá, érdemes lehet különféle kommunikációs technikákat is gyakorolni és/vagy megtanulni együtt. (De semmiképp se ráerőltessük a másikra, ezzel azt sugallva, hogy meg kellene változnia és most nem jó az, amilyen ő jelenleg.) Jól működő kommunikáció esetén is hasznos lehet olyan új eszközöket tanulni, amelyek arra szolgálnak, hogy méginkább úgy fejezhessük ki vágyainkat, hogy az ne tűnjön támadásnak vagy kritikának. Az ilyen kommunikációs technikák megismerése segíthet abban, hogy mindkét fél megtanulja megfogalmazni az érzéseit, és ne a sérelmeire koncentráljon, hanem arra, hogy hogyan lehetne megoldani a helyzetet.
Ne feledjük; amikor valaki nem képes egyértelműen megfogalmazni vágyait, gyakran azért van, mert nincs rá meg a megfelelő mintája, vagy még nem fejlesztette ki a megfelelő eszközeit. Ezért a türelem és empátia nagyon fontos egy ilyen helyzetben! A másik fejlődési folyamatának elfogadása, és annak megértése, hogy ez időbe telik, alapvető fontosságú! Ez a fajta türelem nem azt jelenti, hogy a partnernek mindig el kell fogadnia a helyzetet, de azt igen, hogy a fejlődés és a megértés lehetőségével forduljon párja felé. Ha a partner érzi, hogy nem siettetik, nagyobb eséllyel fog tudatosabb lenni a saját igényeivel kapcsolatban.
Segítség kérése, ha szükséges
Ha a kommunikációs problémák nagyon mélyre nyúlnak, és a partner egyedül nem talál megoldást, érdemes lehet szakemberhez fordulni. Egy kapcsolati coach, családterapeuta vagy egyéni tanácsadások a témával foglalkozó segítő szakemberrel sokat segíthet abban, hogy mindkét fél megtanulja hatékonyabban kommunikálni vágyait, szükségleteit.
Fontos, hogy tisztában legyünk saját határainkkal. Ha túl sokat vállalunk magunkra, és úgy érezzük, hogy egyedül tartjuk életben a kapcsolatot, az hosszú távon kiégéshez vezethet. Érdemes egyensúlyt találni a segítségnyújtás és a saját érzelmi jólét védelme között. Ha a partner fejlődési folyamatában nem mutat előrelépést, vagy egyoldalúvá válik a kapcsolat, akkor fel kell ismerni, meddig vagyunk képesek támogatni a másikat anélkül, hogy önmagunkat és boldogságunkat feláldoznánk. Mindig van megoldás, és mindig találunk segítséget, ha szeretnénk. És ha erről a másik fél is így vélekedik és partner ehhez, akkor nincs megoldhatatlan nehézség, és mindent át lehet a kapcsolat erőforrásává alakítani.