Gyermekkori depresszió: felismerés, okok és hatékony segítségnyújtás
A gyermekkori depresszió az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap, hiszen a gyermekek mentális egészsége a felnőttekéhez hasonlóan kulcsfontosságú a kiegyensúlyozott élethez. A probléma felismerése ugyanakkor nehéz, mert a gyerekeknél másképp jelentkezhetnek a tünetek, mint a felnőtteknél.
Tünetek és jelek különböző életkorokban
Már csecsemőkorban is megjelenhetnek a depresszió jelei, például “indokolatlan” sírás, nyűgösség, vagy fejlődési elmaradások.
Kisgyermekkorban az ingerlékenység és testi panaszok – például fej- és hasfájás – figyelmeztethetnek a problémára. Ezek mögött gyakran nincs szervi ok, ami megnehezíti a diagnózist.
Kisiskolás korban a szomorúság és depresszív gondolatok egyre gyakoribbá válhatnak.
Serdülőkorban a depresszió még hangsúlyosabbá válik: a negatív önértékelés („belőlem úgysem lesz semmi”, „én alkalmatlan vagyok mindenre”) és a jövőkép elvesztése mellett az aktivitás hiánya, az állandó lehangoltság és alvás-, illetve étkezési zavarok is megfigyelhetőek. A serdülők gyakran túlalvásra vagy éppen alváshiányra panaszkodnak, étvágyuk pedig szélsőségesen változhat.
Fontos felismerni, hogy a depresszió nem pusztán rosszkedv vagy kedvetlenség. Míg a kedélyállapot természetes változásai idővel maguktól is elmúlhatnak, a klinikai depresszió betegség, amely kezelés nélkül súlyosbodhat. A gyermekeknél jelentkező depresszió tünetei sokszor különböznek a felnőttekétől, ami tovább nehezíti a felismerést. De ha egy gyermek szociális visszahúzódást mutat, elvesztik érdeklődését, és nem találja örömét olyan dolgokban, amelyek korábban boldoggá tették őket, érdemes lehet gyanakodni.
A depresszió okai: biológiai, pszichoszociális és környezeti tényezők
A gyermekkori depresszió kialakulásában több tényező játszik szerepet. Biológiai szinten genetikai hajlam is hozzájárulhat a betegség kialakulásához, különösen ha a családban már előfordult depresszió. Emellett a korai anya-gyerek kapcsolat zavara is jelentős rizikófaktor. A nem megfelelő kötődés drasztikusan növeli a depresszió kialakulásának esélyét, különösen, ha az édesanya maga is depresszióval küzd.
A pszichoszociális és környezeti tényezők is nagy szerepet játszanak. A gyermek számára traumatikus életesemények – mint a szülők válása, családi konfliktusok, fizikai bántalmazás, gyakori költözés vagy akár a kortárs kapcsolatok hiánya – mind hozzájárulhatnak a depresszív tünetek megjelenéséhez. Az ilyen események hosszan tartó érzelmi hatást gyakorolnak a gyermekre, amely hosszú távon mentális problémákhoz vezethet.
Diagnózis: mikor kell szakemberhez fordulni?
A szakmai irányelvek szerint a gyermekkori depresszió diagnózisának megállapításához az alább felsorolt tünetek közül legalább ötnek teljesülnie kell, minimum két hetes időszakon át, s ezek közül egy mindenképpen vagy a depresszív hangulat vagy az érdeklődés/öröm elvesztése kell legyen.
- A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, ingerültség
- Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap
- Jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése, növekedése
- Alvászavar megjelenése: túl sok alvás vagy elalvási, átalvási nehézség
- Lelassultság, állandó fáradtság és energiahiány csaknem minden nap.
- Értéktelenség, kisebbrendűség érzete vagy állandó bűntudat
- Koncentrációs, döntési képesség csökkenése hosszú távon is
Ha ezeket a jeleket tapasztaljuk gyermekünknél, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni.
Szülők szerepe a gyermek gyógyulásában
A szülők meghatározó szerepet játszanak gyermekük mentális állapotában. Gyakran a gyermek lelki problémái a szülő érzelmi állapotát tükrözik. Ha a szülő stabilabb és kiegyensúlyozottabb, a gyermek is nyugodtabbá válik. Ezért fontos, hogy a szülők is részt vegyenek a terápiás folyamatban. A szülői részvétel segíthet abban, hogy a gyermek biztonságos érzelmi környezetben fejlődjön, és hatékonyabban kezelje a depresszió tüneteit.
A terápia mellett fontos a szülők önreflexiója és önfejlesztése is. A modern pszichológiai és szociális kutatások rávilágítanak arra, hogy a gyermekek gyakran átveszik szüleik tudatalatti mintázatait és hitrendszereit. Ezért, ha a szülők aktívan dolgoznak saját mentális jólétükön, az közvetetten a gyermek javát is szolgálja. Ezen a téren fontos, hogy a szülők megértsék: a változás először náluk kezdődik.
Hogyan segíthetünk a gyermeknek?
A gyermekkori depresszió kezelésében a támogató foglalkozások és terápiák, különböző stresszoldó technikák elsajátítása, és az állatasszisztált pszichés megtámogatás is mind hatékony segítség lehet. Az itt elsajátított eszközök segítik a gyermekeket, hogy újra visszanyerjék az irányítást saját érzelmeik és viselkedésük felett, újra élvezetessé téve számukra az iskolai és társas élményeket.
A cél nem az, hogy a gyermeket megóvjuk a világ nehézségeitől, hanem hogy eszközöket adjunk nekik, amelyekkel jobban megküzdhetnek ezekkel.
Összegzésképp elmondhatjuk: az önfejlesztés szükséges és hasznos mind a megelőzés, mind a megoldás szempontjából
Az önmunka nemcsak a gyermek és a szülő életében is elengedhetetlen.
Kutatások szerint az első hét év során rögzülnek azok a tudatalatti minták, amelyek később meghatározzák, hogyan reagálunk a világra. Az ezekből fakadó elakadások és akadályok feloldása szükséges ahhoz, hogy mind a szülő, mind a gyermek egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élhessen.
A gyermekkori depresszió kezelhető, de a prevenció, illetve a kialakulást jelző tünetek időben történő felismerése, valamint a megfelelő segítség igénybevétele, kulcsfontosságú. Fontos figyelmet adni a témának, mert a depresszió kialakulását (is) könnyebb megelőzni, mint feloldani a már kialakult nehézségeket. Ne habozzunk hát szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, jól jönne a segítség vagy az iránymutatás.