A „jó szándék” mögötti rejtett félelmek

A mindennapi kapcsolati kommunikációban észrevétlenül olyan helyzetekbe csúszhatunk bele, amelyekben a „jó szándék” álarca mögött rejtett bizonytalanságaink és kontrolláló, irányítani akaró vágyak bújnak meg. Ez megtörténhet bármilyen kapcsolatban, legyen szó szülő-gyermek, párkapcsolati, vagy akár baráti viszonyokról. Gyakran hivatkozunk arra, hogy szeretnénk segíteni, óvni vagy helyes útra terelni másokat – de vajon valóban az ő javukat szolgáljuk, vagy inkább a saját félelmeink és bizonytalanságaink vezérlik ezen viselkedésünket?

A „jó szándék” mögötti rejtett motivációk

A pszichológiai szakirodalom szerint az emberek hajlamosak arra, hogy saját pozíciójuk megőrzése érdekében a másikat – szinte észrevétlenül – korlátozzák vagy kontrollálják. Ez különösen igaz olyan kapcsolatokra, ahol a hatalmi különbségek egyértelműek, mint például egy szülő és gyermeke között. Ilyenkor az egyik fél „tudja, mi a jó”, és ebből kiindulva próbálja irányítani a másikat. Az ilyenfajta „segítség” azonban sokszor nem a másik fejlődését, hanem inkább az irányító fél biztonságérzetét szolgálja.

A visszatérő kérdés, amit kapcsolatainkban érdemes feltennünk magunknak: Mi történik velünk egy-egy találkozás, beszélgetés után? Érezzük-e magunkat inspiráltabbnak, szeretettnek, támogatottnak a másikkal való interakció közben és után, vagy épp ellenkezőleg, elbizonytalanodunk és gyengébbnek érezzük magunkat?

Az önreflexió ebben a helyzetben különösen fontos. Egy valóban támogató kapcsolatban a másik fél segít abban, hogy képesek legyünk kihasználni a bennünk rejlő potenciált, és erősíti az önbizalmunkat – még akkor is, ha közben kritikákat fogalmaz meg. Azonban, ha egy kapcsolatban folyamatosan úgy érezzük, hogy elbizonytalanítanak, elkedvetlenítenek, vagy lebecsülnek minket, érdemes elgondolkodni azon, hogy valójában a másik fél megerősítésünket szolgálja-e, vagy inkább az ő hatalmi pozíciójának fenntartása a cél.

Az önreflexió azonban nemcsak a másik fél cselekedeteinek értékelése szempontjából fontos, de saját magunk viselkedésének megértése szempontjából is legalább ennyire. Számos esetben előfordulhat ugyanis ez a helyzet fordított felállásban is; amikor mi magunk vagyunk azok, akik a „jó szándék” mögött félelmet, bizonytalanságot rejtegetünk, és próbáljuk ennek megszűnését a másik tetteinek, gondolatainak irányításával elérni. Sokszor akkor lépünk be irányítóként egy kapcsolatba, amikor azt tapasztaljuk, hogy az életünk vagy a körülöttünk lévők élete kontrollálhatatlanná válik, és attól félünk, hogy ez minket is kibillent majd egyensúlyunkból.

Ez különösen szülők esetében figyelhető meg, akik saját kudarcaik, félelmeik vagy tapasztalataik alapján igyekeznek megóvni gyermeküket attól, hogy „rossz útra térjenek”. Ez a hozzáállás látszólag a gyermek javát szolgálja, ám valójában korlátozza a gyermek fejlődését és önálló döntéshozatalát. Az ilyen szülői viselkedés mögött általában az áll, hogy a szülő félti a kontroll elvesztését. A gyermek „védelmére” irányuló intézkedések azonban megfoszthatják a fiatalokat a saját hibáikból való tanulás lehetőségétől. Ilyen helyzetekben fontos felismerni: a túlzott kontroll gyakran nem a másik fél érdekeit szolgálja, hanem a mi félelmeink enyhítésére irányul.

Ugyanez a dinamika párkapcsolatokban is megjelenhet. Amikor valaki állandóan „tudni véli”, mi a legjobb a társának, valójában nem feltétlenül a másik jólétét célozza, hanem saját bizonytalanságait próbálja leplezni.

A destruktív minták felismerése

Ha felismerjük, hogy saját magunk is gyakran a kontroll fenntartására törekszünk a „jó szándék” álcája mögött, az már önmagában jelentős előrelépés. Az önreflexió segít abban, hogy feltárjuk a mélyebb motivációinkat és szembe nézzünk félelmeinkkel. Azonban nem elég felismerni ezeket a dinamikákat – változtatni is kell rajtuk. Ehhez elengedhetetlen az érzelmi intelligencia fejlesztése, az elfogadó és ezzel együtt tiszteletben tartó szeretet gyakorlása, a belső kommunikációnk erőforrássá alakítása, és a valódi támogatás kultúrájának kialakítása a kapcsolatainkban.

Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban a másik fél nem a saját kétségei vagy félelmei alapján próbál beavatkozni, hanem együtt gondolkodik, bátorít, és olyan visszajelzést ad, amely elősegíti a fejlődést. Ilyen környezetben lehetőséget kapunk arra, hogy saját hibáinkból tanuljunk, és erősödjünk a kudarcaink által, miközben számíthatunk a támogatásra.

Mi a megoldás?

Ha gyakran találjuk magunkat abban a helyzetben, hogy irányítani akarjuk szeretteinket – legyen az gyermekünk, társunk vagy akár barátunk –, érdemes megállni és feltenni magunknak néhány kérdést: Miért érzem úgy, hogy csak az én megoldásom a helyes? Mennyire alapozom ezt saját tapasztalataimra vagy félelmeimre? Hogyan érzékelheti ezt a másik fél?

Amikor felismerjük, hogy viselkedésünk mögött a kontrollvesztéstől való félelem áll, megtehetjük az első lépést a változás felé. A legnagyobb ajándék, amit szeretteinknek adhatunk, az a bizalom abban, hogy képesek megbirkózni a saját kihívásaikkal. Fontos tudatosítani, hogy a hibák és tévedések a személyes fejlődés elkerülhetetlen részei, és az igazi támogatás abban rejlik, hogy teret adunk ezeknek a tapasztalatoknak, miközben mellette állunk.

Nagyon fontos és hasznos kérdés az, hogy hogyan taníthatjuk meg magunknak és gyermekeinknek az ilyen rejtett dinamikák felismerését, és hogyan oldhatjuk fel a belőlük fakadó belső félelmeket. Az önismeret és a kommunikációs készségek fejlesztése az alapja annak, hogy ezekkel a kihívásokkal hatékonyan szembe tudjunk nézni.

Az első lépés mindig az önismeret. Gyermekeknél is, felnőtteknél is fontos megtanítani, hogy figyeljünk az érzelmi reakcióinkra és arra, hogyan érezzük magukat egy-egy helyzetben. Kérdések, amelyek segíthetnek:

• Hogyan érzed magad a beszélgetés után? Jobban érzed most magadat mint a beszélgetés előtt? Rosszabbul? Ugyanúgy? Erősebbnek vagy gyengébbnek érzed magad? Elfogadva, szeretve érzed magad, vagy mint ha nem bíznának benned és korlátozni szerettek volna?

• Elbizonytalanodtál abban, amit eredetileg gondoltál? Esetleg önmagadban és a képességeidben bizonytalanodtál el? Megerősödött az elképzelésed? Biztos vagy még most is, hogy ha nem is tudod hogyan, milyen lépésekkel, de el fogod tudni érni a célodat?

Ha valaki megtanulja felismerni ezeket a jeleket, könnyebben tudja azonosítani, ha egy másik személy manipulálni próbálja őt. Az érzelmi intelligencia fejlesztése itt is kulcsfontosságú, hiszen minél pontosabban és magabiztosabban tudjuk felismerni és megnevezni az érzéseinket, annál inkább kezelhetjük tudatosan azokat a helyzeteket is, ahol sérülékenyek lehetünk.

Nagyon fontos megtanulni és megtanítani az önálló gondolkodást és döntéshozatalt (valamint a felelősségvállalást ezért). A rejtett dinamikák felismerésében és megváltoztatásában ugyanis nagy szerepet játszik az önálló gondolkodás és döntéshozás képessége. Gyermekeinknek (és önmagunknak is) meg kell tanulnunk, hogy jogunk van a saját véleményünkhöz, érzéseinkhez és döntéseinkhez. Ehhez segítség lehet, ha beszélgetünk arról, hogy:

• Milyen fontos a saját tapasztalatok megszerzése, akkor is ha esetleg “hibázunk”, s hogy ezek a hibák valójában a tanítómestereink lehetnek.

• Hogyan lehet és mikor/miért fontos kritikusan gondolkodni, és nem mindent automatikusan elfogadni és megtenni, amit mások kérnek tőlünk.

• Hogyan mérlegeljük a javaslatokat, miért fontos megfelelő információhoz jutni megbízható forrásokból, mennyire fontos képesség hogy önmagunkban és a megérzéseinkben bízni tudjunk, és hogyan hozzunk felelős döntéseket.

De hogyan oldhatjuk fel a belső félelmeket, amik ezt a kontrollálási, irányítási, “mindenáron segíteni/megmenteni vágyó” attitűdöt létrehozzák?

Az egyik leghatékonyabb módszer a belső félelmek kezelésére az, ha tudatosítjuk és megvizsgáljuk azokat. A következő kérdések segíthetnek:

• Mi az, amitől valójában félek?

• Milyen múltbeli tapasztalatok erősítik ezt a félelmet?

• Hogyan akadályoz meg ez a félelem abban, hogy támogató módon viselkedjek?

Miután felismerjük ezeket a félelmeket, fontos átalakítani a gondolkodásmódunkat. Például:

• „Attól félek, hogy a gyermekem kudarcot vall” átalakítható így: „A kudarc is része a tanulásnak, és a gyermekeimnek meg kell tapasztalniuk ezt, hogy fejlődhessenek. Én pedig mellette állok, és bármikor számíthat rám, ha úgy érzi, segítségre vagy tanácsra lenne szüksége. Bízom benne, és bízom magamban is.”

• „Attól félek, hogy elveszítem az irányítást a dolgok felett” átalakítható így: „Az elengedés és a bizalom gyakorlása segít abban, hogy mások is és én is együtt fejlődhessünk. Tudom, mások döntései az ő életüket, az én döntéseim az én életemet határozzák meg, és mindenki a saját életéért és saját döntéseiért felelős. Ha megtanítom ezt a gondolkodást gyermekemnek is, többet tettem érte, mint ha megmenteni próbáltam volna. Bízok önmagamban, bízok a gyermekemben, bízok abban, hogy olyan társat választottam magamnak, aki méltó hozzám. Ennek tudatosítása segít nekem abban, hogy megnyugodjak.”

• vagy például, ha gyermekünk egy döntést készül meghozni, amit mi nem tartunk helyesnek, akkor ahelyett, hogy azonnal megpróbálnánk irányítani őt, mondhatjuk ezt: „Ez egy érdekes ötlet, mit gondolsz, mi történhet, ha így döntesz? Hogyan tudnád kezelni, ha nem úgy alakulna, ahogy tervezed?” Ez segíti a gyermeket abban, hogy önállóan gondolkodjon, mérlegeljen és tanuljon a saját tapasztalataiból, miközben érezzük, hogy nem a félelmeink uralják a reakciónkat.

Hogyan kommunikáljunk, amikor minket próbálnak kontrollálni?

Amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy minket próbálnak meg kontrollálni, fontos, hogy asszertív módon álljunk ki magunkért, miközben tiszteletteljesek maradunk a másik fél érzései iránt is. Ilyen helyzetekben az én-üzenetek, és a vágyaink lehető legpontosabb megfogalmazása különösen hatékonyak lehetnek. Így képesek leszünk kifejezni a saját érzéseinket anélkül, hogy hibáztatnánk a másikat.

Példák, amelyeket ilyen esetekre megtaníthatunk gyermekeinknek - és ha még nekünk sem megy úgy ahogy szeretnénk, akkor első lépésként önmagunknak is :

• „Én úgy érzem, hogy ez a döntés számomra fontos, és biztos vagyok benne, hogy bárhogyan is alakul, fejlődhetek általa. Kérlek próbálj meg bízni bennem; ígérem, ha úgy érzem, tudsz segíteni és szükségem lesz segítségre, szólni fogok.

• „Tisztelem a véleményedet, és tudom, hogy segíteni szeretnél, mert fontos vagyok neked - de szeretném kipróbálni ezt a megoldást, hogy megtapasztaljam, hogyan működik számomra.”

• „Értem, hogy aggódsz értem, de fontos számomra, hogy a saját utamat járjam, még akkor is, ha hibázom közben.”

• „Köszönöm a tanácsodat, de szeretném meghozni a saját döntésemet, még akkor is, ha az nem biztos, hogy a legjobb lesz.” És ha ott leszel, hogy megölelgess, ha szomorú leszek, mert mégsem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna, az a legnagyobb ajándék, amit adhatsz nekem.”

Érdemes ezeket a mondatokat - bár viccesnek tűnhet - de nyugodt, semleges pillanatainkban, támogató és számunkra vagy gyermekünk számára megnyugtató környezetben előzetesen többször is gyakorolni, hogy magabiztosabbá váljunk a használatukban, mert stresszhelyzetben igazán rutinos alkalmazókként várhatjuk csak el magunktól, hogy ezek a mondatok egyből kiváltsák a várt hatást a másik félnél.

A rejtett dinamikák felismerése és a belső félelmek oldása tehát alapvető fontosságú mind az önmagunkkal, mind a másokkal való kapcsolatainkban. Amikor tisztában vagyunk a saját motivációinkkal és félelmeinkkel, könnyebben elkerülhetjük azt, hogy a „jó szándék” nevében irányítani próbáljunk másokat,. - Ugyanakkor, ha megtanuljuk felismerni, amikor minket próbálnak manipulálni vagy irányítani, hatékonyabban tudunk kiállni a saját értékeink és döntéseink mellett.

Az önreflexió, az önálló gondolkodás és az asszertív kommunikáció fejlesztése mind olyan kulcskompetenciák, amelyek segítenek abban, hogy harmonikusabb, támogatóbb kapcsolatokat építsünk, és hogy a félelmek helyett a bizalom és a tisztelet uralja a kapcsolatainkat.

Hogyan segíthet ebben a folyamatban az Életegyensúly Kapcsolatikommunikáció program?

Az Életegyensúly Kapcsolatikommunikáció online konzultációs program célja, hogy segítsen a résztvevőknek felismerni és feldolgozni ezeket a destruktív mintákat, legyen szó akár a másik fél általi kontrollról, akár a saját kontrolláló késztetéseinkről. A program szakmai keretben segít abban, hogy az érzelmi intelligencia fejlesztésével erős, támogató kapcsolatok alakuljanak ki. Olyan eszközöket kínál, amelyekkel harmonikusabb és kiegyensúlyozottabb interakciókat építhetünk, amelyeket nem a félelem, hanem a valódi, őszinte támogatás motivál.

Ha úgy érzed, hogy a kapcsolataid korlátoznak, vagy ha azt veszed észre magadon, hogy a félelmeid miatt túlzottan irányítod szeretteidet, érdemes szakértői segítséget kérni. Az érzelmi intelligencia fejlesztése, a destruktív minták felismerése és átalakítása, és a támogatás iránti bizalom kiépítése ugyanis kulcsfontosságú ahhoz, hogy hosszú távon harmonikus, fejlődésre ösztönző kapcsolatokat alakíthass ki.

Ne hagyd, hogy a kapcsolataid gyengítsenek, és ne engedd, hogy a félelmeid irányítsanak! Tudatosítsd a kapcsolataidat irányító dinamikákat, és építsd magad köré a személyes fejlődésedet támogató kapcsolati hálót szakértői segítséggel.