Már százszor kértem gyerekem! Miért nem figyelsz rám?!

Avagy a végrehajtó funkciók fejlesztésének fontossága gyermekeink életében

A hatéves Balázska kíváncsi első osztályos, aki szeret új dolgokat kipróbálni, de úgy tűnik, minden tevékenységet gyorsan abbahagy. Vagy azért, mert érdeklődését vesztette, vagy, mert túl nehéznek találja. Nemcsak az egyszerű házimunkát és az iskolai tevékenységeket adja fel, de a szórakoztató dolgokat is.
Balázska négyéves húga ezzel szemben tántoríthatatlan. Kitart egészen addig, amíg el nem éri, amit csak akar.
Sok szülő, mint Balázska szülei is, felismeri, hogy gyermekük kitartás hiánya nem csak a jelenlegi feladatokra van hatással, de hosszú távon a sikeres életvitel alapvető készségeit is befolyásolja. A helyzet ezért egyre nagyobb aggodalommal tölti el a szülőket és természetesen segíteni akarnak a kisfiúnak. Már sok mindennel próbálkoztak, de eddig sikertelenül; sem a tevékenység közbeni bátorítás, sem a befejezésre való felszólítás nem jár tartós eredménnyel.

Minden szülőnek megvan(nak) a nyomógombjai. - Balázska a mosogatógép bepakolása kapcsán sem bírható a legkisebb együttműködésre sem. Mivel ez ráadásul nem is élvezetes számára, és nem is kecsegtet csábító eredménnyel, mint mondjuk a csillogó sport sikerek, amivel az edzésen lehet erőfeszítésre ösztönözni a gyerekeket a cél érdekében), Balázska anyukája szerint ez viszont igenis elvárható lenne a gyermektől, és ez már mindennapi konfliktus forrásává vált, a szülők úgy érezték, elfogyott a türelmük.
És nekik hála olvashattok most ti is, kedves olvasók erről az igen fontos témáról.


Nos; aki a baseballban egyből „hazafutást” akart ütni (azt akarja, hogy a labda a pálya felett átszállva a nézőtéren landoljon), az könnyen válik csalódottá és veszíti el lelkesedését, ha nem kap segítséget ahhoz, hogy céljait apróbb lépések megtételével, kisebb sikereken át érje el. Így a közös munkát mi is annak feltérképezésével kezdtük, honnan is indulunk, hová szeretnénk eljutni, és mik a család számára ehhez legmegfelelőbb lépések, megválasztva hozzá a megfelelő tempót is - hogy végül „hazafutást ütni” álom helyett a valóságuk lehessen.

Vajon amikor Balázska elkezd egy tevékenységet, nem túl magasak az elvárásai önmagával szemben? … Vagy lehetséges, hogy amikor szülők lépéseket tesznek a kívánt cél elérése felé, túl távoli célokat és nagy elvárásokat fogalmaznak meg és várnak el gyermeküktől? … Mi lehet a megoldás? Hogyan segíthet ilyenkor a szülő? És ki segít a szülőnek?


Balázska szülei mostanában egy új technikával próbálkoznak; igyekeznek kisebb sikereken valamint sok dicséreten át elérni a „hazafutást”.
Alacsonyra teszik a mércét, és ösztönzőt (táblázatban vezetett jutalom pontokat) kínálnak. A plusz teljesítményért pedig grátisz jár. Szép fokozatosan növelik a követelményeket, és a jutalma(ka)t könnyen megszerezhetővé teszik.
Balázska egy hónap leforgása alatt már nem csak a saját tányérját és poharát, de a család többi edényét is bepakolja a mosogatógépbe, és az edzésekről is egyre több sikerélménnyel tér haza az otthoni kitartó gyakorlásnak köszönhetően. - Otthoni igyekezetével rendszeresen kiérdemli a jutalmat.
S mivel a módszer hatékonysága igen gyorsan megmutatkozott, Balázska szülei azóta ezt ezt a megközelítéseket általános stratégiaként alkalmazzák, hogy a kisfiút erőfeszítésre és kitartásra tanítsák, amikor úgy tűnik, hogy nehezen boldogul egy tevékenységgel vagy feladattal.

De mi köze Balázskáéknak a címben szereplő végrehajtó funkciókhoz? Egyáltalán mik is ezek és miért érdemes figyelmet szentelni ennek?

A végrehajtó funkciók azok a kognitív készségek, amelyek segítenek abban, hogy rendszerezzük a gondolatainkat, irányítsuk a viselkedésünket, és szabályozzuk az érzelmeinket. Szerepük kulcsfontosságú ahhoz is, hogy a gyerekek megértsék, hogyan érhetik el céljaikat kisebb lépések és fokozatos sikerélmények segítségével. Segítenek minket abban, hogy hatékonyan kezeljük a különféle helyzeteket és előttünk álló feladatokat, valamint hogy egyensúlyt tarthassunk a céljaink elérése és az ehhez szükséges erőfeszítéseik között. Nagy segítségére lehet gyermekeinknek sikerélmények gyűjtésében, valamint az önmagukba vetett hitük megerősödésében, mely magabiztosságuk és önértékelésük stabil alapjául szolgálhat majd. A kitartás, a megfelelő célok kitűzése és az önálló feladatvégzés pedig mind fontos elemei a végrehajtó funkciók fejlődésének-fejlesztésének.

A szülői szerep ebben az esetben kulcsfontosságú. A szülők türelme és figyelme, a támogató környezet biztosítása, a következetesség, az egység(es szülői álláspont) képviselése a gyermek felé, és a belső motiváció kialakítása (azaz a gyermek számára is fontos lesz kitartóan törekedni a szülő által meghatározott irány vagy cél felé, és újra és újra erőfeszítést tenni, próbálkozni, és nem szülői nyomásra teszi meg ezt), valamint az apróbb eredményekből álló nagyobb változás menedzselése, melyet átlátni, megtervezni és véghezvinni a gyermek egyedül még képtelen lenne, mind-mind a szülő feladata és kompetenciája, és példaként áll majd a gyermek előtt, miközben lehetővé teszi a kívánt változás létrejöttét.
A szülők a folyamat során nem csak bátorítják és motiválják a gyermeket, hanem segítenek neki lépésről lépésre átvészelni a kihívásokat is, amelyek megerősítik a célra összpontosítást és a kitartást. Az ösztönzés fokozatos növelése és a pozitív megerősítés pedig segíthet a gyermeknek abban, hogy fejlessze az önállóságot, és a kitartására is szintén pozitív hatással lesz.

Ez az egész folyamat segíthet abban, hogy a gyerekek később képesek legyenek kezelni a mindennapi élet kihívásait, és megtanulják, hogy a kitartás és a fokozatos fejlődés hogyan vezethet sikerhez, legyen szó akár tanulásról, akár házimunkáról, sporttevékenységekről, vagy egy új képesség kialakításáról, esetleg szokásaink átalakításáról. A szülők tudatos hozzáállása alapvetően hozzájárulhat a gyermekek végrehajtó funkcióinak fejlődéséhez.

És most lássunk néhány gyakorlati példát a mindennapi életből, mely területekkel sok szülőnek meggyűlik a baja… Természetesen azonnal alkalmazható megoldási javaslatokkal is készültem. :)
Az alábbi motivációs tervek célja, hogy fokozatosan segítse a gyerekeket a kitartás, az önállóság és a célkitűzés fejlesztésében, elérve a szülő által fontosnak érzett célt, ezáltal visszaállítva a családi békét, miközben beépítjük a szórakoztató és ösztönző elemeket is, hogy a gyermek számára is fontossá váljon ugyanez. (Általános tervek - igénylik, hogy személyre szabjátok őket kedves olvasók -, de rendkívül jó alapként szolgálnak ahhoz, hogy át tudjátok alakítani a kihívást jelentő helyzeteket, számotokra komfortosabbá.)

1. Tanulásra motiváló terv:

Cél: A gyermekek önálló tanulásának fejlesztése, kitartás növelése a tanulási feladatok végrehajtásában, valamint a tanulás iránti érdeklődés és motiváció fenntartása.
Ugye soha egy szülő sem küzdött még ezzel a nehézséggel?! J Kedves Édesanyák és Édesapák! Nem vagytok egyedül! És nincs veszve semmi. J A megoldás abban rejlik, hogy a gyerek számára is vonzóvá tegyük az általunk meghatározott célt.

Alaplépések:

• Kisebb, elérhető célok kijelölése: A tanulásban is fontos, hogy ne legyenek túl nagyok a célok. Kezdetben a feladatok legyenek apró lépésekre bontva. Például: „Ma 10/vagy 5/ vagy 2 matematikai feladatot oldunk meg” vagy „Olvass el 3 oldalt/ 1 mesét/ amennyit tudsz amíg százig számolok magamban… a könyvből.” (- értelem szerűen az aktuális helyzet alapján).

• Előre meghatározott időtartam: A tanulás időtartama legyen korlátozott, hogy a gyermek ne érezze túlterheltnek magát. Kezdésként 15-20 perces tanulási szakaszok segíthetnek, amiket rövid szünetek követnek. Ahogy a gyerek fejlődik, lehet növelni az időtartamot.

• Pozitív megerősítés: A sikeres feladatmegoldás után alkalmazzunk pozitív visszajelzéseket, mint dicséret, ölelés, apró jutalom (pl. esti lefekvéskor plusz egy mese, kedvenc étel főzése, matrica, beülhet az ölébe tanulás közben a cica a következő alkalommal, beváltható-gyűjthető jutalompont, 1 túrórudi…).
  Ha a gyermek eléri a napi célt, megérdemelhet egy apró jutalmat, vagy gyűjtheti, és ehelyett valamilyen nagyobb jutalomra válthatja az apróbb jutalmakat.

• Rugalmasság a célokban, de tudatosan törekedve arra is, hogy mielőbb elérhessük a kitűzött célt.

• Szórakoztató elemek: A tanulás legyen élvezetes. Használhatunk különféle eszközöket, mint például színes jegyzeteket, alkalmazásokat, online játékokat, vagy olyan tanulási módokat, amelyek a gyerek érdeklődését fenntartják (például videók, kvízek, vers elrappelése vagy elmutogatása stb.).

• Nyomon követés és ábrázolás: Hozzunk létre egy egyszerű táblázatot vagy diagramot, amiben a gyermek naponta nyomon követheti, hány feladatot oldott meg, vagy hány oldalt olvasott el. Ezt a szülő közösen is ellenőrizheti, és ha szükséges, módosíthatnak a célokon.

Példa terv:

• Hétfő: Olvass el 10 oldalt a könyvből, oldj meg 5 matematikai feladatot (10 perc szünetekkel).

• Kedd: Írj egy 5 mondatos szöveget, oldj meg 8 matematikai feladatot.

• Szerda: Videós tanulás: nézd meg az oktatóvideót, próbáld ki a feladatokat.

• Csütörtök: Ismétlés, a hét során tanultakból egy rövid teszt kitöltése.

• Péntek: Szórakoztató tanulás: készíts egy kis projektet a héten tanultak alapján (pl. poszter vagy prezentáció).

2. Sportolásra motiváló terv:

Cél: A gyermekek motiválása a rendszeres sporttevékenységhez, a kitartás és a rendszeresség kialakítása, valamint a sport örömének átadása.

Alaplépések:

• Fokozatosan növekvő célok: A kezdetekben a sporttevékenységek legyenek rövidek és szórakoztatóak. A cél az, hogy a gyermek pozitív élményeket szerezzen a mozgásról. Kezdetben például 10-15 perces könnyed mozgásformák (pl. futás, ugrálás, labdázás) legyenek a fókuszban.

• Rendszeres, de rugalmas időpontok: Állítsunk be heti rendszerességű sportprogramokat, de a kezdő időpontok legyenek rugalmasak, hogy ne váljon fárasztóvá. A gyerekek a sportot ne teherként, hanem szórakozásként éljék meg.

• Képességfejlesztés: A gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlen a fokozatos nehezítés. Például, ha eleinte a gyermek csak 10 percet fut, később 15-20 percre emelhetjük, vagy bevezethetünk új sportágakat (pl. biciklizés, úszás).

• Ösztönző rendszer: Az ösztönzők (például pontok, csillagok vagy apró ajándékok) segíthetnek fenntartani a gyermek motivációját. Például: „Ha 5 edzést teljesítesz egy héten, választhatsz egy új sporteszközt.”

• Célok figyelemmel kísérése: A gyermekek számára készíthetünk egy naplót vagy diagramot, hogy a sportos teljesítményeiket nyomon követhessék (pl. hány kört futottak, hány percig tornáztak).

• Közös családi aktivitások: A sport élménye akkor lesz teljes, ha a család is részt vesz benne. Hetente egyszer például közösen kirándulhatunk, focizhatunk, vagy biciklizhetünk. Ez megerősíti a közösségi élményt, miközben a gyerekek szórakozva tanulnak a rendszeresség fontosságáról.

Példa terv:

• Hétfő: Focizás/kapura rúgás gyakorlása 10 perc, majd 5 perc bármilyen ugrálás (trambulin, akadálypályán, bólyákat kerülgetve, zumba…).

• Kedd: Családi biciklizés 30 perc.

• Szerda: Labdás játék 15 perc (kosárlabda, foci, tollas).

• Csütörtök: Pihenőnap.

• Péntek: Családi túra a közeli parkban vagy erdőben (30 perc séta).

• Szombat: Úszás/görkorizás 30 perc

• Vasárnap: Pihenő vagy könnyed mozgás (pl. tánc, jóga).

Ezek a tervek fokozatosan segítik a gyermekeket abban, hogy magabiztosan és kitartóan végezzenek el mind tanulási, mind sporttevékenységeket. A szülői támogatás, a fokozatosan növekvő kihívások, az ösztönzés és a szórakoztató elemek együttesen hozzájárulnak a gyermekek végrehajtó funkcióinak fejlődéséhez. A terv hosszú távon segíthet a gyerekekben a pozitív szokások kialakításában és a tanulás, sport iránti érdeklődés fenntartásában.

 3. Szülőkkel való együttműködésre motiváló terv

Cél: A gyermekek figyelmének és együttműködésének javítása; odafigyelés a szülők kéréseire, és azok teljesítése iránti motiváció növelése. A cél, hogy a gyerekek fejlesszék a figyelmüket, kitartásukat, és váljanak felelősségteljesebbé, miközben a kérésekkel kapcsolatos pozitív élményeket is szereznek.

Alaplépések:

• Kezdés kisebb kérésekkel: Kezdjünk olyan egyszerű, könnyen teljesíthető kérésekkel, amelyek rövid idő alatt megoldhatók, és sikerélményt adnak. Például: „Kérlek, tedd vissza a játékokat a dobozba”, vagy „Ide tudnád hozni a szennyes kosarat?”

• Fokozatosan növekvő elvárások: Ahogy a gyermek elkezdi teljesíteni a kisebb kéréseket, növelhetjük a feladatokat. Például először egyetlen játékot kell eltennie, később már több játékot vagy egy egész szobát rendbe rakhat.

• Türelem és visszajelzés: A szülők türelme kulcsfontosságú. Ha a gyermek nem teljesíti elsőre a kérést, ne feledjük, hogy még fejlődés alatt áll a figyelme és a végrehajtó funkciók. Pozitív megerősítéssel lehet segíteni őt.

Példa terv:

• Hétfő: „Kérlek, pakold el a kabátodat a fogasra!” (könnyen végrehajtható, egyszerű feladat)

• Kedd: „Tudnál segíteni nekem az asztal megterítésében?” (kis segítségkérés, kis időtartamban)

• Szerda: „Kérlek, hozd be a cipőidet a folyosóról!” (Rövid, de célzott kérés)

• Csütörtök: „Segítenél a szobádban rendet rakni, hogy könnyebben tudjunk játszani?” (munkamegosztás és közös feladat)

• Péntek: „Mit gondolsz; tudnál kérlek várni 10 percet, amíg ezt gyorsan megbeszélem/elintézem/kiveszem a sütőből/befejezem, hogy aztán teljesen Rád és a közös rajzolásra tudjak figyelni és ne kelljen félbehagyni a rajzot emiatt?” (egymásra odafigyelés fejlesztése, megmutatva milyen előnyökkel járhat ez számára is)

Figyeljünk arra, hogy a kérések egyszerre vegyék alapul gyermekünk képességeit, és az aktuális állapotot is, ahonnan indulva kitűzzük a következő szint eléréséhez szükséges feladatokat. Érdemes a gyermeket is bevonni az ötletelésbe, a szabályok kialakításába, és meghallgatni a javaslatait (ez információt adhat nekünk arról, jelenleg mennyire motiválható, mennyire próbál megúszásra játszani, és mi az, amiről úgy érzi, biztosan menne neki).
A kérések teljesítése után dicsérjük a gyermeket. A pozitív visszajelzés növeli a motivációt és segít megerősíteni a helyes viselkedést. Minden egyes sikeres kérés teljesítése után adhatunk egy kis dicséretet, egy pontot vagy egy kedvenc dolgot, amit a gyermek szívesen elérhet. Ha pedig  a gyermek több napig vagy héten át folyamatosan teljesíti a kéréseket, nagyobb jutalmat is érdemelhet, mint egy új játék, egy közös családi program vagy extra idő a képernyő előtt.
Készítsünk egy vizuális nyomon követési rendszert (például táblázatot vagy egy "feladatnaplót"), ahol a gyermek naponta bepipálhatja, hogy teljesítette a kéréseket. Ez lehetővé teszi a gyerek számára, hogy lássa a saját fejlődését és azt, hogy mennyi jutalom pontot elért már általa. Minden hét végén pedig érdemes egy kis összegzést tartanunk, és megbeszélni, hogyan teljesítette gyermekünk a közösen kitűzött célokat. Ha a gyermek rendszeresen teljesíti a feladatokat, megkaphatja a jutalmát (ne feledjük, nem csak a tökéletes az elég jó, de legyünk következetesek és „dörzsöltek”, hisz a gyermekeinktől is ugyanerre számíthatunk :D

A kérések így szépen lassan, szinte észrevétlenül a napi rutin részévé formálódnak, és a gyermek egyre kevésbé tekinti majd tehernek őket. Siker esetén ne a jutalmazást hagyjuk el, hanem emeljük a tétet! ;)

Ez a terv segíthet abban, hogy a gyermekek odafigyeljenek a szülők kéréseire és igényeire. A végrehajtó funkciók fejlesztésére építve az apró, elérhető célok, a pozitív megerősítés, a folyamatos ösztönzés és a nyomon követés segíthet abban, hogy a gyermekek aktívan és felelősségteljesen vegyenek részt a mindennapi feladatokban, és ne csak a szülő türelme, de a gyermek képességei is kiemelkedő szintre fejlődhessenek, könnyedebbé téve ezzel a mindennapokat. Ne feledjük, a családok harmóniájának megteremtésében kulcsszerepe van a kitartás ösztönzésének, különösen akkor, ha a gyermek viselkedése jelenleg éppen az ellentétét mutatja annak, mint amit szeretnének elérni. Ilyen helyzetekben az önhibáztatás és a bűnbakkeresés helyett a fókuszálás a pozitív célokra, és az azok elérésére való összpontosítás segíthet a leggyorsabb és legélvezetesebb előrehaladásban.

És hogy mivel segíthetünk magunknak, Szülőként…?

Nem mindegy, miről hogy gondolkodunk, és milyen belső monológok zajlanak bennünk. Ez ugyanis alapvetően meghatározza azt, hogy hogyan érezzük magunkat ezekben a helyzetekben, hogyan reagálunk, mennyire vagyunk eredményesek. Ami pedig, gondolom nem kell mondanom, nagyban befolyásolja azt, hogy gyermekünk hogyan reagál ezekben a szituációkban ránk és kéréseinkre.

• Ahelyett, hogy a gyermek viselkedését "hibásnak" tekintjük, érdemes inkább a pozitív viselkedés erősítésére koncentrálni. Minden apró lépés, amely a kívánt cél felé vezet, megérdemli a dicséretet és az elismerést.
  Rögzítsük a kicsi eredményeket: Ha a gyermek elkezd odafigyelni, segíteni, vagy bárminemű erőfeszítést tesz, akár apró dolgokban is, ezt azonnal észrevehetjük és elismerhetjük. Nem csak neki; önmagunk apró sikereit se felejtsük el észrevenni és elismerni! A kis lépések elismerése segít növelni az önértékelést és bátorítja a további kitartást. (Ha a gyermek egy kérést hallgatott meg, vagy egy feladatot elkezdett, még ha nem is fejezte be, és korábban eddig sem jutottunk el, akkor már ezt is érdemes elismerni.)

• A túl nagy célok, és ha a viselkedése nem felel meg a kívántnak, kezdetben elrettenthetik a gyermeket, és a szülői lelkesedésnek is kedvét szegheti. Fontos, hogy fokozatosan emeljük a szintet, és világos, elérhető célokat tűzzünk ki.

• A családi harmónia megteremtéséhez elengedhetetlen a türelem. Mivel a kívánt viselkedés jelenleg nem a gyermek elsődleges reakciója, fontos, hogy a szülők türelmesek legyenek, miközben kitartóan támogatják őt. De nem csak a gyermekkel; önmagukkal is! Hisz szülőként is egy újfajta működés és napi rutin kialakítása a feladat, eltérve az eddig alkalmazott (sajnos nem túlságosan célravezető) szülői technikáktól és reakcióktól, valami hatékonyabbat kialakítva helyette. És sajnos ez nem megy mindig olyan könnyen vagy olyan gyorsan, mint azt szeretnénk vagy elvárnánk magunktól.

• A családi harmónia megteremtésének, és kitartásunk ösztönzésének az egyik legjobb módja, ha a szülők közösen dolgoznak a gyermekkel a célok elérésén (ki – ki a saját célján, hisz van, aki játék autót szeretne, van aki, egy olyan gyereket, aki meghallja ha a szülő kér tőle valamit…), együtt haladva, tudatosítva, hogy néha vannak nehezebb időszakok, és hogy önmagunk és egymás kritizálása helyett az elismerésre méltó dolgokat akarjuk megkeresni és megtalálni. Ez segít erősíteni az összetartozást, és közben a szülők észrevétlenül példát is mutatnak.

• Szülőként bepillantást engedhetsz gyermekednek a te saját kihívásaidba és feladataidba. Megmutatva ezzel, hogy van, ami számodra is kihívást okoz, és néha te is bosszús vagy, vagy félsz, hogy elég jó vagy-e. Kihangosítva a belső monológokat, melyekkel Te megnyugtatod és bátorítod magadat az ilyen helyzetekben, a gyermek mintegy magába szippantja, hogyan lehet elakadásaink után belső erőforrásainkat mozgósítva mégis sikerrel venni az akadályokat. Ha a gyermek látja, hogy a szülők nem adják fel, hanem kitartóan végigcsinálják a dolgokat, ő is ösztönözve érzi majd magát arra, hogy ne adja fel.

• A gyermekek motiválásához az is szükséges, hogy a szülők inkább támogassák a gyermeket, ne pedig irányítsák. A közvetlen irányítás és parancsolás helyett érdemes inkább bátorítani őt, hogy magabiztosan cselekedjen. Adjunk lehetőséget a gyermeknek, hogy bizonyos döntéseket ő hozhasson meg, miközben megbeszéljük a lehetséges következményeket (az önállóság érzése növeli a gyermekek motivációját), legyünk azonban határozottak, ha olyan kérdésről/kérésről van szó, ahol a döntés nem a gyermek, hanem a szülők kompetenciája. Fontos, hogy a te szükségleteid, kéréseid, igényeid ugyanolyan fontosak, mint a gyermeké – és elvárhatod, hogy ezeket tiszteletben tartsa, hiszen te is figyelsz az ő kéréseire, vágyaira, igényeire. Nem vagy önző, ha így teszel.- Neked kell megtanítani számára, hogy lehetnek önálló gondolatai, vágyai, döntései, de odafigyelést akkor remélhetünk másoktól, ha ezt mi is megadjuk mások számára.

• Tudatosítsd magadban, hogy a kicsi de következetes lépések nagy eredményeket hoznak majd.

• És ne feledd; a legfontosabb ösztönző forrás a szülők példája. A szülőknek maguknak is meg kell mutatniuk, hogyan kell küzdeniük a kihívásokkal, hogyan kell apró célokban gondolkodni és az apró sikereket is elismerni, hogyan kell önmagunkat elfogadni, ösztönözni, megnyugtatni, elismerni, és a kívánt cél érdekében változásra bírni. Te vagy a minta. Amit tőled lát, az lesz a természetes számára. És minden szónál és jótanácsnál hangosabban beszélnek a tetteid.

Ha pedig jól jönne valaki, aki segít ezt a gyakorlatba is átültetni, személyre szabni, és ott van melletted szakmai iránymutatással, bátorítással, és az eddig elért (de általad lehet, hogy észre sem vett vagy túl kicsinek vélt) eredményeidet biztatásképp az orrod alá dörgölve, szeretettel invitállak, hogy keress fel egy Életegyensúly Kapcsolatikommunikációs Online Konzultáció keretében, és meglátod, Te leszel a legjobban meglepődve, milyen könnyen tudod megoldani azt, amiről eddig azt hitted, kénytelen leszel feladni.