A kritika logikája - út a sértődésmentesség állapotához

avagy hogyan találj békét önmagaddal és a világgal…

Ez a téma mindannyiunk életében kulcsszerepet játszik, mégis gyakran figyelmen kívül hagyjuk a kritika logikáját és annak hatását a mindennapi életünkre. Pedig nem csak saját életünket teszi boldogabbá, de gyermekeink, szeretteink életét, és minden szeretetkapcsolatunkat is kiegyensúlyozottabbá és harmonikusabbá varázsolja, ha megértjük, miért fontos ismerni a kritika logikáját, és azt, hogy hogyan találhatjuk meg ezáltal a sértődésmentesség valódi állapotát, s megtanuljuk, hogyan idézhetünk elő általunk vágyott változásokat sokkal könnyebben, pusztán azáltal, hogy inkább példamutatóvá válunk, anélkül hogy kritizálnánk.

A kritika logikája valóban alapvetően az ítélkezésről szól.
A szó görög eredetű, és az ítélni kifejezésre vezethető vissza. A kritikus tehát valójában nemcsak egy véleményt fogalmaz meg, hanem egyben ítélkezik is a másik ember felett. Ez akkor is igaz, ha a kritika szándékai szerint segítő jellegű vagy konstruktív: a cselekedet mögött mindig ott van az „én tudom, hogy mi a helyes”, azaz egy alá- vagy fölé rendeltségi viszony, még akkor is, ha finoman álcázva.
Tehát minden egyes kritikával, amit megfogalmazunk, valójában ítélkezünk a másik ember fölött - vagy önmagunk fölött. Mindegy, hogy a szándékunk jó vagy rossz, a kritika pedig nem csupán egy vélemény, hanem egy elmélyült ítélet, egy jó nagy adag elvárásba csomagolva.

Amikor másokat kritizálunk, úgy tűnhet, arról beszélünk, hogy hogyan látjuk őket, milyen elvárásaink vannak velük szemben.
De mi van akkor, ha azt mondom, hogy a kritika mindig a kritikusról szól, nem a másikról?
Minden egyes vélemény, amit kifejezünk, egy bemutatkozás, ami megmutatja, hogy mi hogyan látjuk a világot, mi mit tartunk fontosnak, és mi zavar bennünket.
S minden egyes vélemény, amit rólunk fogalmaznak meg, valójában arról ad információt, milyen világnézettel, milyen hiedelmekkel, milyen nézőpontokkal, milyen korlátokkal és félelmekkel rendelkezik a vélemény megfogalmazója.

Fontos tudatosítani, és mindig észben tartani, hogy a kritika valójában nem a másikról szól, hanem mindig a kritikus személyről. Mikor valaki kritikát fogalmaz meg másokkal kapcsolatban, valójában a saját értékrendjét, tapasztalatait és elvárásait hozza előtérbe és fogalmazza meg. Ez tekinthető akár egy bemutatkozásnak is - a mondandónk ugyanis tükrözi, hogyan látjuk a világot, mit tartunk helyesnek, mi zavar minket, milyennek látjuk magunkat és másokat…

A kritika tehát nem csupán egy kijelentés, hanem egy tükröt tart elénk - felfed értékrendeket és érzéseket.
És ráadásul, a világ (sajnos vagy nem sajnos) nem a kritikától változik – hanem a példádtól.

Ez viszont azt is jelenti, hogy hatalmas lehetőség van a kezünkben, hisz életünk minden egyes pillanata lehetőség arra, hogy példát mutassunk a körülöttünk lévőknek, legyen szó akár gyermekekről, akár egy közösség tagjairól, akár munkakapcsolatokról, de még az állatok képzése során is célravezetőbb saját hangulatunkat, hozzáállásunkat és érzésvilágunkat megváltoztatni a kívánt cél eléréséhez, mint az állatnál erőltetni viselkedése utasításokra történő megváltoztatását.

Ez a valódi változás: nem szavakkal, hanem tettekkel. Ha te folyamatosan dolgozol magadon, akkor a környezeted észre fogja venni, és ha úgy érzi, hogy szeretne változni, követni fogja a példádat. Nem kell magyaráznod, mit miért csinálsz, ha a példád önmagáért beszél. A legjobb módja annak, hogy változást hozz a világba, ha te magad változol meg.

Amikor egy személy a saját életében példát mutat, nem szükséges többé kritikát megfogalmaznia másokkal kapcsolatban. Hisz vonzóvá válik követni őt - látva, milyen pozitív hozadékai vannak annak, amit ő tesz.
Az emberek nem a szavaidra figyelnek, hanem arra, amit teszel, és ahogyan éled az életed. Ha hiteles vagy, a szavaid önkéntelenül is illeszkedni fognak a tetteidhez. És mindannyiunkban van egy beépített mini radar, ami jelez nekünk azzal kapcsolatban, ki hiteles és ki nem - bármi is látszon a felszínen!
A radar pedig egyszerűen működik: hiteles emberekkel jó érzés kapcsolódni. Többnek érzed magad utána. Hisz mindenki számára inspiráló az önmagunkként létezés megtapasztalása - s ez megemel és megerősít mindenki mást is, aki kapcsolatba kerül ennek tiszta forrásával. Ráadásul szívesebben fogadunk el olyan valakitől számunkra új nézőpontokat, aki láthatóan nem ránk erőltetni szeretné gondolatait, hisz ő jól van, függetlenül attól, hogy mi követjük-e az általa adott tanácsokat vagy sem…

Miért tesz jót Neked is, ha nem kritizálsz?
A kritika nem csak a másik embert, hanem minket is mérgez. Miért? Mert amikor másokat kritizálunk, ahelyett, hogy a saját sérelmeinknek, és önmagunkkal való kapcsolatunk helyreállításának szentelnénk figyelmünket, inkább homokba dugott fejjel levezetjük a bennünk rejlő, tomboló frusztrációt, s másoktól várjuk saját jóllétünk megteremtését, ezzel mind a felelősséget mind az érőt átruházva rájuk, mondván, rajtuk múlik, hogy mi boldogok tudunk-e lenni.
A kritika mögött mindig rejtett frusztrációk, alacsony önértékelés, és félelem áll.

A kritika elengedése azt jelenti, hogy béke van benned. Ha valóban szeretjük és tiszteljük magunkat, akkor nem lesz szükség arra, hogy másokat minősítsünk. A belső harmónia és az önszeretet az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy másokat elfogadjunk úgy, ahogy vannak, anélkül, hogy megpróbálnánk megváltoztatni őket.

De mi segít, hogy túllépjünk a kritikán?

Ha el szeretnéd érni azt az állapotot, hogy ne érezd szükségét a kritizálásnak, akkor az első lépés a belső fejlődés. Az önismeret, a belső munka, a személyes fejlődés az, ami segíthet abban, hogy békét találj önmagaddal és a világgal.

• Szeresd magad: Ha jól érzed magad a bőrödben, akkor mások sem zökkenthetnek ki könnyen. A kritika nem érint, mert tudod, hogy te hogyan éled az életed, és mások véleménye nem határozza meg a boldogságodat.
  „Gyógyítsd meg a magaddal való viszonyodat, hogy ne legyen szükséged mások kritizálására! Szeresd jobban magad!” Ha valaki másokat állandóan kritizál, valójában az ő belső világában lehet valami egyensúlyzavar. A másokkal való kapcsolatunk sokat tükröz az önmagunkkal való kapcsolatunkból. Ha belső békét és szeretetet találsz önmagadban, akkor sokkal kevésbé lesz szükséged arra, hogy másokat értékelj vagy megítélj.

• Fejleszd magad: Ha folyamatosan fejlődsz, nemcsak a saját életed válik gazdagabbá, hanem a példáddal másokat is inspirálsz arra, hogy ők is fejlődjenek.
  A személyiségfejlődés az, ami segít abban, hogy belső harmóniát és önbizalmat építsünk. Ha eljött az idő, hogy teljesnek és boldognak érezd magad, akkor a személyes fejlődésed révén képes leszel arra, hogy egyedül is jól érezd magad, szabadon, függetlenül. Az önmagunkkal való munka a legfontosabb lépés, amit megtehetünk, hogy egy boldog, teljes életet éljünk, és hogy másokat is inspiráljunk ebben a folyamatban. A belső gyógyulás és önszeretet vezethet el oda, hogy a másokkal való kapcsolatunkban már nem szükségszerű a kritika, hanem inkább a tisztelet és az elfogadás válik dominánssá.

• Légy türelmes és megértő másokkal és önmagaddal is: Ha te magad is folyamatosan dolgozol a fejlődéseden, akkor egyre inkább megérted mások küzdelmeit, és nem fogsz elítélni senkit, hanem inkább segíteni próbálsz, ha szükséges.

Hidd el, megéri dolgozni ezen! Ha egyszer elengeded a kritika terhét, szabaddá válsz. A saját utadat járhatod, és boldogabban éled az életed, mert nem mások véleménye fogja meghatározni a boldogságodat. Mások pedig – ha eljön az idejük – a te példádon keresztül találják meg a saját útjukat.

Ahogy mondani szokták: a világ nem attól változik, amit mondasz, hanem attól, amit teszel.
Te vagy a változás, amit látni szeretnél a világban?
Ne kritizálj, hanem légy a példa. Éld meg, amit tanítasz, és hagyd, hogy mások akkor kövessenek, amikor ők is készen állnak rá.