Sokszor hallani: Meghalnék a gyermekemért. De mondd; élnél is érte?

Sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy "meghalnék a gyermekemért".
De mondd; élnél is érte?!

A szülői feladat nem csupán a gyermek megvédését és szeretetét jelenti, hanem magában foglalja az önfejlesztést és a saját életünk jobbá tételének szükségességét is.

Élnél is a gyermekedért?

Ahhoz, hogy teljes életet élhess, elengedhetetlen az önfejlesztés, és az, hogy saját magadat helyezd első helyre. A mentális és lelki fejlődés nem csak a szülőnek, hanem a gyermek számára is fontos, hiszen a pozitív, boldog környezet hozzájárul a gyermek egészséges fejlődéséhez.

Lennél boldog? Fejlődnél, s válnál önmagad egyre csodásabb kiteljesedésévé?

Az önfejlesztés mély belső munkát igényel. Fontos, hogy felismerd a saját érzelmi szükségleteidet, gyengeségeidet, és erősségeidet. Ez alapja a szülői szerep sikeres betöltésének is.

A boldogságot sokszor a külső körülményekhez kötjük, de valójában ez belülről fakad. A szülő boldogsága közvetlen hatással van a gyermek érzelmi világára. A boldog szülő jobban reagál a kihívásokra, és képes érzelmi stabilitást biztosítani családjának.

Ahhoz, hogy egy boldog élet megteremtéséhez jó példát mutass gyermekednek, olyan emberré kell válnod, ami a tőled telhető legjobb verziód. Ide tartozik az önbizalom, az önelfogadás és a lelki kiegyensúlyozottság megteremtése, hiszen ez nem csak a saját, de a gyermeked érzelmi biztonságát is szolgálja.

Szeretnél igazán?

Az igaz szeretet önzetlen, feltétel nélküli, és magában foglalja az elfogadást. Ennek az alapja az önszeretet - csak ebből tudsz egy valóban szeretetteljes légkört teremteni, amelyben egy gyermek fejlődhet és kibontakozhat.

Megengednéd-e magadnak, hogy éld a saját életed?

Tudod, fontos, hogy szülőként ne mondj le a saját álmaidról és céljaidról, hiszen a saját életed kiteljesítése által inspiráló példát mutathatsz a gyermekednek arról, hogyan érdemes élni és törekedni az álmok megvalósítására.

Nagyon sok szülőnek a gyermekvállalás után egyetlen célja van, anyának/apának lenni, azonban ez egészségtelenül hat a szülőre és a gyermekre is.

Rosszabb esetben előfordulhat az is, hogy a szülő nem találja meg a céljait, nem tudja mi az élete értelme, ezért a gyermekvállalással próbálja betölteni azt a hiányt.

Az a szülő, aki nem törődik saját mentális és érzelmi fejlődésével, komoly traumákat okozhat gyermekének:

- Önbizalomhiány és önértékelési problémák
- Érzelmi küzdelmek
- Intergenerációs viselkedésminták és Transzgenerációs traumák
- Félelem és szorongás
- Identitásproblémák
-Pszichoszomatikus megbetegedések

Ezen traumák felismerése, megszakítása, és feloldása elengedhetetlen az egészséges családi kapcsolatok kialakításához.

Amikor egy szülő teljesen feláldozza önmagát a gyermeke érdekében, azzal akaratlanul is traumákat okozhat:

-Bűntudat és nyomás (A gyermek úgy érezheti, hogy felelős a szülő boldogtalanságáért vagy lemondásáért, ami hosszú távú bűntudatot és nyomást eredményezhet.)

-Önállóság hiánya (A gyermek nehezen tanul meg önállóvá válni, ha minden döntést és áldozatot helyette hoznak meg.)

-Személyes határok elvesztése (A szülő feláldozása miatt a gyermek nem tanulja meg a személyes határok fontosságát, ami később kapcsolati problémákhoz vezethet.)

-Félelem a kudarctól (A gyermek félhet a kudarctól, mivel úgy érzi, hogy minden lépésével a szülő áldozatait kell igazolnia.)

-Érzelmi függőség (A túlzott áldozatvállalás érzelmi függőséget alakíthat ki, nehezítve a függetlenné válást és az egészséges kapcsolatok építését.)

Ezek a traumák megelőzhetők, ha a szülő egyensúlyt talál a gyermek iránti elkötelezettség és a saját szükségleteire való figyelem között.

A szülővé válás az élet kiteljesedéséhez kell, hogy hozzátegyen, nem pedig az önmagadról való lemondásáról szól.
Egy gyermeknek boldog, egész, és egészséges szülőre van szüksége, nem pedig arra, hogy meghalj érte.
Boldog gyermeke csak boldog szülőnek lehet.