A változás egy folyamat; nem egy esemény.

A változás egy folyamat.

Általában rögtön szeretnénk, vagy azonnal, esetleg tegnapra.
Tisztelet a kivételnek; a türelmesebbek akár hetekig vagy hónapokig is hajlandók várni az eredményre.
De mi van, ha a várt, vágyott eredmény nem jelenik meg?

Visszatekintve a mostból, és látva azt, hogy mennyi ideje keresem az utat
ahhoz, hogy önmagam lehessek...
Amíg a világot börtönnek érzed, ahol nem találod, hogyan lehetnél szabad... szabad a stressztől, a kétségektől, az ítéletektől, a pénzért való folyamatos hajszától, a kihasználó kapcsolatoktól, a rosszindulatú manipulációtól, az emberi ostobaságtól... nos addig nem vagy igazán önmagad. Addig lapul benned valaki, aki tudja, hogy az élet ettől több, jobb, varázslatosabb kell hogy legyen - máskülönben mi értelme lenne?!

Szóval jó sok eszközt összegyűjtöttem ez idő alatt azért, hogy túl tudjak lendülni azon, amikor a várt változás nem jön.

Itt beköszöntött az ősz. Színesednek a falevelek. Őszi illata van a levegőnek. Hűvösebbek a reggelek, és csoda pónink szőrére lecsapódik a reggeli pára.
Az ősz a változás hírvivője. És a megengedésé.
Hoztam hát néhányat az összegyűjtögetett eszközeimből, ami a változást és az elengedést, megengedést könnyedebbé, puhábbá teszi. - Biztos lesz olyan, akinek hasznos lehet.

1. Ismerd el az apró változásokat, apró eredményeket is
Ha nem ismered el, hogy már eljutottál a második lépcsőfokig, és azt gondolod, még mindig a lépcső alján toporogsz, nem a harmadik lépcsőfokra fogsz fókuszálni, hanem az elsőre, amin igazából már túl vagy, csak elfelejtetted érte megveregetni a válladat.

2. A változás sokszor nem olyan formában jelenik meg, ahogyan vártuk.
Mi van, ha igenis változott, ha már van eredménye annak a sok energiának és kitartásnak, amit a sikerért tettél, csak nem úgy néz ki, mint ahogy vártad, ezért észre sem veszed, és azért ostorozod magad, mert azt hiszed, nincs eredmény, nincs változás.

3. Lehet, hogy kényelmetlen vagy egyenesen ijesztő
Persze, persze... tudjuk, hogy az új, a jobb, a vágyott a komfortzónán túl vár ránk... A bibi az, hogy azt hisszük, a komfortzónán túlra kirándulás - mivel választottuk, hogy útra kelünk - biztosan izgalmas lesz ugyan, de mivel tudjuk mire vállalkoztunk, simán túlélhető kihívásokat tartogat majd. Hát nem. Kb százszor annyi hétfejű sárkány, hóvihar, jégvihar, és nem tudom milyen vihar van még, árnyakkal és rémekkel teli erdő után egy újabb árnyakkal és rémekkel teli erdő jön, és aztán egy újabb és újabb, és csak utána jön majd a fény, a kincsek, a csodák... Szóval nem meglepő, ha sokan inkább visszafordulnak indulás után, hisz még nem annyira szörnyű ott ahonnan indultak.

4. Segítséget kérni ér.
A mesékből tudjuk, hogy azt, aki bátor, nemes lelkű, és útra kel, az mindig talál maga mellé segítőket. Arról azonban kevés mese szól, hogy segítséget láthatatlan segítőtől is lehet kérni, és kapni. Pedig lehet. Ha van kedved játszani egy kicsit, minden reggel írj le 10 kérdést - de lehet többet is - aminek örülnél, ha megvalósulna. Lehet kicsi, nagy, konkrét (egy ölelés valakitől) vagy több lehetőséget hagyó (például valami kényeztető a tested számára, ami lehet egy forró fürdő, egy finom testápoló, egy finom anyagú ruha, egy masszázs, valami sport, egy nagy alvás...), és esténként nézd meg, valóra vált-e a listádból valami. Lehet, hogy meg fogsz lepődni!

5. Mert én így szeretném.
”Azért, mert én így szeretném. Évekig tanultam és még most is tanulom kimondani ezt az egy, már-már nevetségesen egyszerű mondatod. Úgy kimondani, mint ahogy gyermek hagyja faképnél megunt játékát, mint ahogy vándor teszi egyik lábát a másik után a menetben, mint ahogy a füst felfelé száll. Természetesen, magától értetődően, törvényszerűen. Vagyok, és létezésem feljogosít arra, hogy érzésem szerint éljek, ha azzal másban kárt nem teszek. Feljogosít kimondani tárgyilagosan: azért, mert én így szeretném. Anélkül, hogy folytatnám, anélkül, hogy magyarázatot keresnék magamnak, de legfőképpen másnak. Mert amit szeretnék, és ami köré nem építek beláthatatlan, égig érő érvelésekből kőfalat, nem pakolom az ólomnehéz ürügyeket halomra, egyiket a másik után, az lélekből való, az hozzám tartozik. És ami a lélekből való, ami hozzám tartozik, arra elég csak ennyit mondanom: azért, mert én így szeretném. Ami lélekből való, az tiszta, azt nem szabad ragozni. Azt a fölösleges szavak csak homályossá teszik, eltorzítják, mint egyszerű ember arcát a hosszasan értetlenkedők. Aki pedig többet vár ennél akkor, amikor magándolgaimról, kimondott és kimondatlan döntéseimről kérdez – annak újra csak tanulnom kell azt mondani megalkuvás nélkül: mert én így szeretném. Így szeretném hordani a hajam. Így szeretném viselni a kalapom. Így szeretném tölteni az estém. Így szeretném megfőzni a vacsorám. Így szeretném kifesteni a nappalit. Így szeretném inni a kávém. Így szeretném nevelni a gyermekem. Így szeretném elkölteni a fizetésem. Így szeretném ünnepelni a születésnapom. Így szeretném szeretni önmagam. Legyél te bárki: apám, anyám, szövetségesem, ellenségem vagy csak a szomszéd a szemközti lépcsőház földszinti lakásából, ne akarj és ne kérj másmilyen okfejtést. A lelkem nem valami kiálló rozsdás szög, nem esküszegés, nem egy fekete hajszál a főételben, nem ittas vezetés éjszaka a körúton ami magyarázatot követel. Értsd meg és fogadd el, ha tudod, hogy ennyi vagyok, ennyit adok. Vagy mintha mi sem történt volna, észrevétlenül állj odébb, ha nem elegendő a miértedre az együgyű válaszom: azért, mert így szeretném. Csakis azért, mert én így szeretném.”

6. Sötétben tapogatózni ér.
Nem kell a sikerhez vezető minden lépést előre látnod - sem ahhoz, hogy haladni tudj a vágyott dolog felé, sem ahhoz, hogy elindulj. Sokszor pont az első lépés megtétele a legnehezebb, hiszen itt szükséged van egy jó nagy adag bizalomra önmagad felé, hogy tudd, hidd, akkor is eljutsz oda, ahova szeretnél, ha most még nem kristálytiszta az út, vagy útközben váratlanul útelágazáshoz érsz.

7. Mi van ha nincs jó és rossz választás?
Csak választás van. És ha nem azt az eredményt hozza, mint szeretted volna, akkor választhatsz mást. De lehet, hogy pont egy "nem jó" választás kellett ahhoz, hogy felbukkanjon valaki/valami az életedben, ami által meglátsz egy olyan lehetőséget, amit szívesen választanál, de korábban nem láttad ezt a lehetőséget. Ha rájössz, hogy másfelé mennél, mint eredetileg gondoltad, irányt is változtathatsz. Hogy lesz olyan, aki ezt kudarcnak ítéli meg és az orrod alá akarja majd dörgölni? Kit érdekel, ha te közben pontosan tudod, hogy így vagy úgy, de épp azt a jövőt építed, amit élni szeretnél.

8. Csinálni vagy nem csinálni
Sokszor estem abba a hibába, hogy azt hittem, ha a nap minden másodpercét kihasználva keresem, kutatom a következő lehetőséget, és folyamatosan csinálásban vagyok, teszek valamit, akkor hamarabb célba érek. Sose voltam az, aki karba tett kézzel tudta várni a sült galambot. Így azonban sokszor teljesen elvesztem a folyamatban, és nem tudtam egyet hátralépve, megállva egy kicsit, ránézni arra, mi az, ami a legtöbbet teremtené, mint következő lépés. Arról nem is beszélve, hogy mindenféle rossz, lusta, jót meg nem érdemlő csődtömegnek bélyegeztem magam, ha akadt egy-két óra, amit nem tudtam általam hasznosnak vélt dolgokkal betáblázni.
Pihenés? Úgy gondoltam, majd pihenek akkor, ha odaértem a vágyott célhoz. Csak azt felejtettem el, hogy így az odaút az minden, csak nem boldog és nem élvezetes.

9. Bízz abban, hogy amit eddig tettél, az meghozza a gyümölcsét.
Lehet, hogy nem pont akkor, vagy nem pont úgy, ahogy te látni szeretted volna, de amibe energiát teszel, az növekszik.
Inkább arra figyelj, minek adsz energiát - a kételynek, és önmagad ostorozásának, vagy az önmagadba vetett hitnek és a jövőd teremtésének.
Szokták emlegetni azt a példát, hogy amikor elültetsz egy magot, azt is hagyod utána - meglocsolgatod néha, gondoskodsz róla, hogy elég fényt kapjon, de nem kapargatod ki nap mint nap megnézni, hogy fejlődött-e már.

10. Legyen egy listád, amit előhúzhatsz a nehéz napokon. Ami motivál.
Sőt, legyen kettő.
Egy olyan, amin olyan dolgok szerepelnek, amit szívesen csinálsz most, ami feltölt, ami kihúz az önsajnálatból, ami örömet ad.
És egy olyan, amin azok a dolgok szerepelnek, amit szívesen csinálsz majd akkor, amikor már haladva az utadon a vágyaid felé, ezek is elérhető távolságba kerülnek.

10+1 Kérj, keress, és válassz olyan embereket az életedbe, akikkel önmagad lehetsz, és akik a kérdéseikkel, jelenlétükkel, véleményeikkel, tanácsaikkal nem megakasztanak, hanem megerősítenek. Kincset érnek. És ami a külön ajándék ebben, hogy tudhatod, te ugyanezt adod számukra - hisz aki a jövőjét építi, tudja, hogy mi épít és mi rombol, és nem választ olyat az életébe, aki/ami valamilyen formában ne adna hozzá ehhez. Tehát ha te is az életük része vagy, tudhatod, hogy nem csak ők adnak értéket számodra, de te is hozzáadsz az ő életükhöz. Lehet, hogy pusztán "csak" a jelenléteddel, a lényeddel, az energiával, ami belőled sugárzik.

Az ősz csodás.
A változás is lehet az.
Ha megengeded neki.
Minden változik - miért ne használhatnád hát ki ezt, és fordíthatnád a saját javadra, magadhoz ragadva az ecsetet, és olyan színűre festve a leveleket, ahogyan neked tetszik.