Amikor a test és a lélek biztonságért kiált: avagy a stressz inkontinencia

Felmérések szerint élete során minden második lányt és nőt érint.
Van akit jobban zavar, és küzd vele, van, aki megtanul vele együtt élni, és van, aki nem is tud arról, hogy nem "ez a normális", és hogy létezne megoldás.

Egyvalami azonban biztos - ahogy bármi mással kapcsolatban, itt is igaz: ha a kiváltó okot nem szüntetjük meg, az idő múlása önmagában nem fogja megoldani helyettünk a problémainkat.

Évekig a munkám fókuszában az intim problémák (legyen ez az intimitás lelki vagy testi része - hisz az egyik terület problémája előbb-utóbb kihat a másik területre is) megszüntetésében történő segítségnyújtás állt.
Sok évet dolgoztam házassági tanácsadó - kapcsolati trénerként, intimtorna oktatóként, és a gyermekpszichológia valamint a gyermekvédelem is kiemelt figyelmet ad ennek a területnek.
Mostanában pedig (vélhetően annak köztudatba bekerülése miatt, hogy a mozgásos terápiák sokkal több mindenben gyújthatnak segítséget, mint azt eddig hitték) egyre többen keresnek meg újra ilyen jellegű, intim problémák miatti elakadásokkal.

És ami kirajzolódik, az az, hogy amíg önmagunkat nem vagyunk képesek tisztelni, elismerni, megismerni, elfogadni, és megbecsülni, és amíg nem merünk önmagunkkal sem kíméletlenül őszinték lenni a vágyaink, igényeink, félelmeink, gondolataink és nehézségeink kapcsán, addig nagyjából lehetetlen úgy kapcsolódni másokkal, hogy abban ne sérüljünk. Vagy a testünk, vagy a lelkünk, vagy mindkettő.
És ilyenkor vagy adunk figyelmet ezen sérüléseink feldolgozásának, vagy előbb-utóbb nem csak a lelkünk, de a testünk is elkezd jelezni, hogy volna itt valami, aminek fontos lenne figyelmet adni.

A megoldás tehát abban rejlik, hogy felvesszük a kapcsolatot önmagunk azon részeivel, ahová eddig nem voltunk hajlandóak odafigyelni.

Amikor a test és a lélek biztonságért, határaink tiszteletben tartatásáért jelez: avagy a Stressz inkontinencia

Az inkontinenciának több fajtáját ismerjük, a leggyakoribb a stresszinkontinenciának nevezett akaratlan vizeletvesztéssel járó forma. Többnyire inger nélkül, hasi nyomásnövekedés hatására kontrollálatlanul távozik a vizelet. Mennyisége néhány csepptől egész hólyagtartalomig terjedhet. Sokkal ritkábban, de előfordulhat, hogy a szeleket, székletét nem tudja valaki tartani. Kezdetben csak enyhe a tünet, ritkán jelentkezik, majd egyre súlyosabbá, gyakoribbá válik. A visszatartás nehezítettsége esetén nem érdemes várni arra, hogy majd az idő megoldja. Ha a kiváltó okot nem szüntetjük meg, az izmot nem erősítjük, akkor a tünetek idővel még intenzívebbé válhatnak. A visszatartást és az irányított ürítést a test félreműködésének megszüntetése biztosítja.

Stressz inkontinencia tünetre jellemző, hogy a vizelet elcseppenése, elfolyása köhögés, tüsszentés, rázkódás, ijedelem, hányás, ugrálás, szökdelés, futás, egyéb testhelyzetváltoztatás hatására jön létre, vizelési inger nélkül. Nőknél lényegesen gyakoribb, aminek oka az anatómiai felépítésünk. Gyermekvállalás után, vagy az életkor elörehaladtával elvileg gyakoribb, de én például nagyon sok kamaszlány esetében találkozom a jelenséggel. Ők sajnos segítséget is mégnehezebben kapnak, hisz a téma annyira tabu, hogy nem tudnak kihez fordulni segítségért, információért (ebben az életkorban a gyerekek jellemzően már a szülőhöz sem fordulnak ilyen jellegű gondokkal és kérdésekkel).

Ezekben az esetekben hasznos átvizsgálni, mi az, amin változtatni érdemes az eredményesség érdekében: életmód, táplálkozás, testmozgás, ürítési szokások vonatkozásában, fontos az altesti szöveteket terhelő tevékenységek kiiktatása vagy csökkentése, a keringést támogató változtatások beépítése a napi rutin során, a gátizmok és záróizmok zárási képességének javítása, de előfordul, hogy az orvosi beavatkozások sem kerülhetők el.

A szakemberek tapasztalatai azt támasztják alá, hogy egy hozzáértő, komplex szemléletmód tudja támogatni az érintetteket a megoldás megtalálásában.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mivel ártunk és mivel használunk magunknak.

És talán a legfontosabb felismerés; megtanulni, hogy vannak dolgok, amiket csak mi tehetünk meg saját magunkért.

A vizelet ürítés az állatvilágban még a saját terület kijelölését, a határok megjelölését jelenti a mai napig is. Jelölnek, hogy biztonságossá tegyenek egy számukra elég nagy területet, jelölnek, hogy jelezzék, a határaikat jobb tiszteletben tartani, jelölnek, hogy elkerüljék a szükségtelen összeütközéseket, jelölnek, hogy információt adjanak másoknak önmagukról.
Ha ismeretlen terepre tévednek, ha valaki erőfölényt szeretne bizonygatni velük szemben, ha valaki betévedt a területükre, a határaikon belülre, még gyakrabban jelölgetnek vizelet ürítéssel.
Nem gondolunk rá, de ez az ősi ösztön nálunk is megjelenik, csak már teljesen máshogy. De gondoljunk csak arra, amikor stresszhelyzetben, mondjuk vizsgaidőszak alatt, vagy utazás előtt, vagy vendégségben valaki sokkar gyakrabban érzi szükségesnek, hogy meglátogassa a toalettet. Ez pontosan ennek az ősi határt kijelölő és területet biztonságossá tevő viselkedésnek a megnyilvánulása - csak annyira ösztönszerűen végzi a testünk, hogy fel sem ismerjük. Ha tehát valakinek a vizelet ürítéssel - megtartással - és ennek gyakoriságával vannak problémái, az jó eséllyel utalhat arra, hogy nem érzi magát biztonságban.

Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogyan segíthetnénk lelkünknek és testünknek - hogyan, mitől érezhetnénk magunkat jobban biztonságban…

Ha nem elvárásokkal kapcsolódunk, hanem valódi, mély, igaz kapcsolódást és intimitást alakítunk ki, elsősorban önmagunkkal, és ezt követően másokkal is, testi-lelki harmónia alakulhat ki, és a test esetleges félreműködései is megszüntethetők, hisz maga a kiváltó ok szűnik meg létezni.