Az érintés hiánya...
Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya.
Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül.
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt.
A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát.
Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van. Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést.
Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT-idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta?
Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő.
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk.
Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez.
A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk.
Fontos tudni, és tiszteletben tartani, mi az, ami örömet okoz neked és testednek
Tudsz, mersz bízni a testedben?
Megengeded magadnak a sebezhetőséget a testeddel kapcsolatban? Amikor már nem bizonygatsz, nem takargatsz...
Sok esetben ezért félünk az öleléstől, a falak nélküli közelségtől, a valódi intimitástól.
Milyen lehetne a jövőd, ha soha többet nem ítélkeznél a tested felett, és annyira mély kapcsolatban lennél vele, hogy egy igazi kalandot teremthetnél az életedként, ami minden álmodat felülmúlja?!
Ha kapcsolódsz a testedhez, az sokkal több könnyedséget hoz az életedbe.
Ha szabályozni, uralni, folyamatos bírálataiddal másmilyenné alakítani akarod, az sem könnyedséget, sem örömöt, sem igazi kapcsolódást nem eredményez.
Képzeld el azt,milyen lehet, amikor te egy olyan búra alatt állsz, ahonnan nem hallatszik ki semmilyen kérésed, igényed. Hiába kiabálsz, senki nem hall téged, nem figyel rád. A búrán kívül pedig rólad gondolkodnak... eldöntik mi lenne neked a jó, milyennek kellene lenned, hogy elfogadható legyél, hogyan kellene bizonyos helyzetekben viselkedned és hogyan nem, vagy akár azt, hogy mennyi élvezet és mennyi büntetés lesz az osztályrészed. És te hiába kiabálsz a búra alól, hiába kéred, hogy téged is hallgassanak meg, mert higgyék el, te tudod a legjobban, mitől tudnál igazán önmagadként tündökölnk... senki nem kíváncs rád. Majd ők tudják....
Na valahogy így érzi magát a tested is, amikor te valamilyenné akarod alakítani anélkül, hogy valójában kapcsolódnál hozzá. Így érzi magát, amikor Te félsz, és őt tartod távol az érintéstől, a befogadni és befogadva lenni megtapasztalásától, az elvárások és ítéletek nélküli, igaz, mély kapcsolódástól.
Ha úgy döntesz, hogy sebezhető vagy, és megtudod, mi az örömteli számodra és tested számára, az teljesen megváltoztathatja a testeddel jelenleg fennálló kapcsolatodat. Ami pedig óhatatlanul megváltoztatja azt is, hogyan tudsz (mersz) másokhoz kapcsolódni, legyen szó akár baráti, akár kollegiális, akár párkapcsolati, vagy éppen családi kötelékekről.
Ha hajlandó lennél meghallani és elfogadni mindent, amit a tested kér… ha hajlandó lennél felismerni és elismerni mindent, amire te és a tested képesek vagytok, mi változhatna a világon?
Tudom, hogy ijesztő lehet... Mert mi van, ha a tested 90 kilós szeretne lenni, vagy folyton csokit enni, vagy több érintésre és kényeztetésre vágyna, mint amit te jelenleg meg tudsz vagy meg mersz neki adni...?
De mi lenne, ha bíznál benne?!
Milyen lenne felfedezni, mennyit adhat hozzá a tested a létezés öröméhez?!
Hogy milyen az, amikor az, hogy a testedre gondolsz, tényleg a szeretet érzésével kapcsolódik?
Ez egy út. Egy folyamat.
De ha elkezdesz figyelni a testedre... ha kéred a tested, hogy kapcsolódjon veled, mert szeretnél rá jobban figyelni... ha megadod a testednek azt, ami által az eddigi sérelmek, fájdalmak, sejtekbe záródott bántó kritikák kioldódhatnak és felülíródhatnak... egy egészen másfajta élet kezdődhet számotokra!
Átírható a bulímia, az anorexia, a testképzavar, a mindenféle étrendektől vagy étrend kiegészítőktől való függőség, az önsanyargató mértékű sportolás iránti kényszeres vágy, az intim kapcsolatok minősége, és akár betegségek, testi félreműködések is. Átírhatóak a nem egészséges kötődési minták, a korábbi kapcsolódások okozta sérülések, a félelem motivált kapcsolódási sémák.
Ha elhinnéd, hogy a tested egy igazi cukiság, aki alig várja, hogy szeresd, és hogy megmutathasson neked ezer és ezer élményt és örömöt... vajon milyen valóságot élhetnél?!
És vajon mit adhatna ez a gyermekednek, akit kivizsgálásokra és pszichológusokhoz hordasz, mert nem érted, miért nem tudja szeretni, elfogadni, értékelni és megmutatni magát...?
Neked megy, vagy csak tőle várod, hogy képes legyen rá, mert majd úgy lesz boldog?
Rengeteg olyan gyermek és fiatal van, aki soha nem tapasztalhatta meg, milyen az, amikor valaki igazán békében van önmagával. Nem látott erre példát a környezetében. Azt ismeri, hogy hogyan kell kritizálni és sanyargatni önmagát. Hisz a körülötte lévő felnőttek is folyton csak kritizálják magukat, és a saját igényeiket a fontossági sor eleje helyett valahova a végére sorolják...
Ha egy gyermek soha nem láttott ilyenre példát, mégis hogyan tudná elhinni, hogy létezhet olyan, hogy bensőséges, elfogadó és szeretetteli kapcsolata van önmagával? És hogyan tudná ezt megvalósítani?!
Pedig mindenki vágyja! Ezért az egyre több pszichoszomatikus rendellenesség. A testünk jelez...
Csípd fülön magad...mikor van az, hogy csak azt mutatod a külvilág felé, hogy rendben vagy a testeddel (a kinézetével, a működésével, a vágyaival, a képességeivel, a határaival...) és mikor van az, hogy elfelejtesz igazán önmagad és a tested igényeire, vágyaira figyelni, visz a mókuskerék, és nem is kapcsolódsz közben ahhoz, akit állítólag szeretsz és elfogadsz...?
Ne felejtsd; annál nagyobb segítség nincs gyermeked számára, mint ha tőled megtanulhatja, hogyan is lehet ezt jól csinálni.
Milyen lehetne a jövőd, ha soha többet nem ítélkeznél a tested felett, és annyira mély kapcsolatban lennél vele, hogy egy igazi kalandot teremthetnél az életedként, ami minden álmodat felülmúlja?!
Ha kapcsolódsz a testedhez, az sokkal több könnyedséget hoz az életedbe.
Ha szabályozni, uralni, folyamatos bírálataiddal másmilyenné alakítani akarod, az sem könnyedséget, sem örömöt, sem igazi kapcsolódást nem eredményez.