Fejlesztendő-e a kreativitás?

Rengetegen szeretnének kreatívabbak lenni. Vagy gyermekük kreativitását fejleszteni.
Megtanultuk, hogy ez egy értékes tulajdonság.
De vajon tudjuk egyáltalán mi is ez?
Mitől lesz valaki kreatív?

Problémamegoldó képesség, egyedi ötletek, művészet, siker, különleges személyiség… Elsősorban ez szokott az emberek eszébe jutni a kreativitás szó hallatán. Ebből szeretnénk többet. Magunknak, gyermekünknek, elképzelt jövőnknek.

És amint ezen vágyunk megfogalmazódik, általában egyből felfedezzük azokat a területeket is, ahol igazolva láthatjuk, hogy mi bizony híján vagyunk a kreativitás képességnek.
Milyen jó az iskolásoknak – gondolhatnánk. Ott legalább fejlesztik. Rajz órán, technikán, egy-egy feladattal az egyéb tanórákon… Gyermekkorban még könnyebben fejleszthető, és az sem tragédia, ha valaki nem kreatív. Bezzeg felnőttként…

De nézzük csak meg, mi is történik valójában ilyenkor.
Kreativitás fejlesztése címen iskolás éveink során kapunk egy megoldandó feladatot. Mondjuk építeni kell egy madáretetőt újrahasznosított otthoni dolgokból, vagy megalkotni egy képet újságpapírból kivágott és összemontázsolt darabkákból. Vagy mi az egyetemen bábot készítettünk, vagy a tanítási gyakorlati időnket kreatív formában megjelenő beadandó naplót. Hol mit kérnek. Ezt ugye kreatívan, mégis egy bizonyos, elvárt módon kellene megoldanunk. (Micsoda paradoxon!)
Tehát tudható, hogy az lesz kreatív, aki ezt a feladatot végre tudja hajtani. Nyilván nem is akárhogyan, hiszen a feladat elkészültével egy-egy osztályzattal ki is fejezik, mennyire vagyunk (olyan módon) kreatívak (,ahogyan az elvárt).
És mi megjegyezzük – jobb esetben csak azt, hogy ez a kreativitás, önkifejezés valaminek a megalkotásán keresztül nem is biztos, hogy élvezetes, könnyed, örömteli és izgalmas, rossz esetben azt is, hogy mi és a kreativitás, az bizony két külön világ.

És tudjátok; itt is besegít az örök igazság: az agyunk úgy működik, mint a google kereső. Tehát ezt követően, azért hogy alátámaszthassa, hogy jól gondoljuk, igazunk van, szorgalmasan fel is kutatja majd számunkra azokat a helyzeteket, amit a keresőbe beírtunk, mint alap elgondolás, tehát azt, ahol megtapasztalhatjuk, hogy mi tényleg nem tudunk kreatívnak lenni.

De mi is az a kreativitás valójában?

Egyediség, megvalósulás, kifejeződés, másoktól eltérő, ötletes, különleges, új.
Egyedi, mint mi mindannyian.
Megvalósulás, tehát bármi, ami előtte nem volt, és általad létezővé vált, legyen ez gondolat vagy kézzel fogható tárgy.
Kifejeződés, amit nem tudunk nem tenni, hisz a puszta létünk és megnyilvánulásunk folyamatosan azt fejezi ki, milyen egyediek és különlegesek vagyunk mi. Hogy milyen a mi világunk. Mindannyian mások vagyunk, senkihez sem foghatóan működik az agyunk, érez a lelkünk, senki másnak nincsenek pontosan ugyanilyen tulajdonságai, tapasztalatai, vágyai, megélései, tehát minden, ami belőlünk fakad új, különleges, egyedi és megismételhetetlen.
Létezésünk minden pillanata lényünk kreatív kifejeződése. Az, ahogyan beszélünk. Ahogyan öltözünk. Ahogyan elrendezzük otthon a díszpárnákat. Ahogyan másokhoz viszonyulunk. Ahogyan érintünk. Ahogyan az ételt tálaljuk. Ahogy ajándékozunk. Ahogyan a világban megjelenünk. Mind – mind a kreativitás, az egyediség kifejeződésének, és a helyzetek sikeres kezelésének egy formája.
Azt tanultuk, hogy az a kreatív, aki különlegeset alkot, vagy aki egyedi ötleteivel úgy old meg problémákat, ahogyan senki más.
De hát nem igaz ez mindannyiunkra?
Bármit teszel, az te vagy – nincs más, aki pont így csinálná. Bármilyen probléma is bukkanjon fel az életedben, az egyedi, így azt a megoldást fogod megkeresni és megtalálni, ami neked működik. Úgy oldod meg, ahogyan senki más, hisz nincs is senki más, aki pontosan azokat a kihívásokat és feladatokat kapta volna az élettől, amit Te.

Ebben az olvasatban tehát máris egészen kreatívnak tűnsz; nem igaz?

De hogyan lehet a kreativitást fejleszteni?
Gyakorold, hogyan legyél igazi önmagad. Szerepek, álarcok, elvárások nélkül.
Merd megkeresni a dolgoknak, az életnek azt a módját, ami neked működik – függetlenül attól, mennyire lógsz majd ki emiatt a sorból.
Alkoss. Képet, ételt, cipő orrával porba rajzolt krixkraxokat, virágoskertet, copfot a kislányodnak, blogot, fotót, programot a barátokkal, csinos ruha szetteket magadnak a nyaralásra vagy a randira, sütit, zenét, táncot, dalt a zuhany alatt, szivecskét a gyerkőc füzetébe, hogy minden matek óra előtt eszébe jusson, hogy szereted.
Fejezd ki magad. Mutasd meg magad. Ismerd meg, ki is vagy te valójában, és mi az az egyediség és csoda, ami rajtad keresztül megjelenhet a világban.
És meglásd, nem tudsz nem kreatív lenni!

Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen aprónak vagy jelentéktelennek is tűnjék az a zsenik alkotásához képest.
Az alkotó képesség velünk született. Része a könnyedség, a rugalmasság, az eredetiség, az újraalkotás és átértelmezés, az igény a megoldásra, a könnyedségre, a megvalósulásra.

Azonban hogy mennyire nehezen hisszük el azt a sok éves gyermekkori, majd az akkori tapasztalatokra ráerősítő felnőttkori kondicionálás hatására azt, hogy a kreativitás bizony ott lakozik mindannyiunkban, mi sem fejezi ki jobban, mint hogy rengeteg kutatást is végeztek, melyekkel azokat a tulajdonságokat szerették volna összegyűjteni, amelyekkel csak(!!) azon különleges emberek rendelkeznek, akik kreatívak. Sok kutató foglalkozott kreatív egyének személyiségtulajdonságainak vizsgálatával. Felkutatták korábbi teljesítményeiket és viselkedésbeli sajátosságaikat is. Végül összegyűlt egy igen komoly erre vonatkozó ismeretanyag.

Mutatom, mit találtak: kíváncsiság, vágy a tudásra, önbizalom, vágy az önállóságra, érzelmi stabilitás, magas én-erő, érdeklődés, tolerancia aziránt, hogy bizonyos dolgok nem csak egyféleképpen jelenhetnek meg, megszokottól való elszakadás vágya, önmegvalósítás vágya, hajlandóság a még ismeretlen dolgok megismerésére, kipróbálására.

A kutatási eredmények alapján az alkotó személyiséget a következő személyiségjegyekkel jellemezhetjük:

·         szellemi egészség és hatékonyság (megismerési vágy, kíváncsiság, érdeklődés, függetlenség a gondolkodásban, vélekedésben stb.)

·         az önmegvalósítás szándéka, önkifejezési akarat

·         pozitív én-kép, magabiztosság

·         pszichológiai biztonság

·         a személyiség szabadsága, a korlátozások elleni védekezés

·         a környezet tökéletesítésre, konstruktív megváltoztatására való törekvés

·         nonkonformitás

·         a korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése, illetve ha ezeknek értelmét nem látja, lázad, tiltakozik ellenük

Nem furcsa? Ugye mennyi gyermeket hordanak manapság pszichológustól pszichológusig vagy fejlesztésről fejlesztésre a fent felsoroltak miatt? Majd kapnak mindenféle diagnózist és státuszt, ha ezeket a tulajdonságokat nem sikerül elnyomniuk magukban. Még gyógyszeres kezeléssel is besegítünk nekik. És ha elég kitartóak ezek a „segítő szándékú” megjavítási kísérletek, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk felnőve azok táborát erősíti majd, akik teljesen biztosak abban, hogy rájuk sokminden igaz, de az, hogy kreatívak lennének, biztosan nem.

Ott van tehát bennünk minden már gyermekkorban. Minden, mi a kreativitás feltétele és „alkotóeleme”. Mindannyiunkban ott van. Vagy ott volt….
Mi lenne tehát, ha nem fejleszteni, hanem felfedezni akarnád a benned rejlő kreativitást?

Gyermekként mindannyiunknak elkezdik megtanítani, hogyan nyomjuk el mindezt magunkban, hogy sikeresen be tudjunk illeszteni, hogy másoknak ezáltal könnyebb legyen, hogy olyanok lehessünk, mint a többiek, hogy ne lógjunk ki a sorból különcségünkkel. És teszik mindezt (természetesen) értünk, jószándékkal.
Van, aki jelesre vizsgázik abból, hogy örökre elnyomja magában ezeket a vágyakat.
Van, aki kibontja, megkeresi magában őket, amikor elérkezik az ideje.
A kérdés csak az, Te melyik csoportba tartozol? Te mennyire akarsz beilleszkedni, és ezáltal átlagos lenni? Vagy átlagos gyereket nevelni abból a csodából, aki téged választott anyukájának/apukájának?

Az alkotó megnyilvánulásnak (kreativitásnak) ugyanis egyik lényegi jellemzője az, hogy a társadalom irányába hat. - A kreatív ember általában jobban észreveszi a problémákat, s megkísérli megoldani azokat. A maga egyedi módján. Ez a szokványossal, a rutinnal ellentétes dolog, ellentétes tevékenység, és így bizony gyakran előfordul az is, hogy emiatt szembekerül (kényelmesebb) környezetével.
Van, aki ezt elkerülve az átlagosságot választja. Vagy a problémamentes gyermeket. Vagy a szürke egér szerepet. Vagy szorong éveken át, mert mást mutat a külvilágnak, mint aki ő valójában.

Ha Te, aki ezt a cikket olvasod, vagy gyermeked, épp azzal a nehézséggel küzdötök,
hogy nehezen találjátok a helyeteket ebben a világban,
hogy nehezen vagy egyáltalán nem megy, amikor megpróbáltok átlagosak lenni,
hogy vágytok a jobbra, többre, elfogadóbbra,
akkor van egy jó hírem.
Bennetek is ott mocorognak azok a tulajdonságok, amik képessé tesznek Titeket arra, hogy megmutassátok a világnak, hogy máshogy is lehet. Hogy nem az elvárásoknak megfelelő az elismerendő. Hogy mindenkiben van valami, ami különleges és értékes. Hogy változás akkor lehet, ha teszünk is érte. Hogy a kreativitás maga a létezésnek, önmagunk egyediségének a kifejeződése, mely képességet és jogot nem veheti el tőlünk senki, hacsak mi magunk önként át nem adjuk.

Lennél tehát az a csoda, aki vagy?
Bátorítanád erre gyermekedet is?
Megkeresnéd kérlek, hogyan tud a világ számára ajándék lenni az, amiben Te más vagy?
Lennél-e az a kreativitás és különleges egyediség, aki valójában vagy?!

És ha a válaszod igen, mutasd meg majd kérlek a legkisebb csöppségeknek is, hogy ez igenis értékes, és választható. A boldog élet megteremtésének egyik kulcsa. Ami rengeteg ajtót nyit majd ki nektek.