Hatodik érzék - A propriocepció (és zavarai)

Sára a tóparton ücsörög a nagypapájával. Kavicsokat dobálnak a vízbe. A vízbe eső kavicsok körül vízgyűrűk keletkeznek. Játékuk lényege, hogy a kavicsokkal bele kell találni az előző vízgyűrű közepébe. A kislánynak először nem sikerül, de ahogy telik az idő, egyre pontosabban céloz.

Dani evezős szeretne lenni. Alkata remek hozzá: hosszú karok, hosszú lábak. Minden esélye megvan rá, hogy néhány év múlva kitűnően szerepeljen akár egy versenyen is, most azonban még katasztrofális a helyzet, ugyanis kezei és lábai összekeverednek, ráadásul még a hajó is billeg. Egyelőre el se tudja képzelni, hogyan sikerül majd összerendeznie rakoncátlan végtagjai mozgását.

Zsanett kötni tanul. Eleinte többször bök a kötőtűvel az ujjába, mint a fonal hurokba, de aztán egyre-egyre ügyesebben és pontosabban bánik a gyermek a fonallal és a kötőtűvel. Egy idő után már egy sál elkészítése sem tűnik számára lehetetlen küldetésnek.

Teljesen különböző élethelyzetek, de közös bennük, hogy a siker minden esetben a testérzékeléssel - a test és a testrészek helyzetének érzékelésével – és a mozgásérzékeléssel, illetve ezek fejlettségével függ össze. A testérzékelés, más néven propriocepció.
Azáltal, hogy tudjuk, melyik testrészünk hol van a térben, kialakul egy összkép saját testhelyzetünkről. (Az érzékelésnek ez a formája testünk mozgatható részeiből információkat küld a központi idegrendszerbe, mely folyamatosan ellenőrzi és korrigálja az adott izom helyzetét, tónusát, mozgását.) Az elnevezés tehát kifejezi önmagunk észlelését is. Azt, hogy a testünket sajátunkként értelmezzük.

A proprioceptív ingerek abban az esetben tudatosulnak, ha figyelmünket rájuk irányítjuk, ami főként új mozgásformák tanulásánál valósul meg. Gondoljunk csak arra, amikor lovagolni tanul valaki; kezdetben a sarkai, a térde, a csípője, a feneke, a háta, a törzse, a karjai, a csuklója, az ujjai… testhelyzetére egyszerre és folyamatosan figyel, amiből aztán később majd kialakul, hogyan is kell ülni a lovon. Vagy egy kezdő vezető; a sebességváltás minden apró mozzanatára külön-külön kell odafigyelni az elején, később pedig már az sem tudatosul, hogy sebességet fogunk váltani, csak érezzük az autó gyorsulásából, erejéből, hangjából, a nyomatékból, hogy másik fokozat szükséges, és váltunk sebességet anélkül, hogy ez külön figyelmet igényelne részünkről. A zongoraművészek sem úgy kezdték karrierjüket, hogy kétkezest játszottak; az elején az ujjak mozgására, helyzetére nagyon figyelniük kellett.

Testünkben speciálisérző idegvégződésekből, és ehhez a funkcióhoz alakult izomsejtekből egy jelzőrendszer alakult ki, melyek lehetővé teszi számunkra a testünk helyzetének érzékelését. Ezért nevezik a testérzékelést a látás, hallás, szaglás, tapintás és íz érzékelés mellett a hatodik érzéknek. Ennek a bonyolult és csodálatos rendszernek köszönhetően lehetséges az, hogy szinte egyidőben történik a különböző testrészek helyzetének érzékelése, és a térben elfoglalt helyüknek korrigálása. (Amikor például egy turista hajón fagyikelyhet eszünk, miközben a tájban gyönyörködünk, a hullámokon és a hajó mozgásának figyelembevételével képes az idegrendszerünk érzékelni testünket, és a fagyis kanalat sikeresen a szánkba irányítani.)

A mozgásérzékelés tudatosodása szándékosan, kognitív úton is elérhető.
Ez képezi az alapját számos mozgásterápiának (az általam alkalmazott megtámogató eljárások közül: Komplex Mozgásterápia, Stephens-Sarlós Program),
sportági technikának (az általam alkalmazott megtámogató eljárások közül: Lóasszisztált pedagógiai fejlesztés, Állatasszisztált mozgásfejlesztés, Stresszoldó torna),
hangszeren tanulásnak,
vagy a testtel dolgozó kezelésnek (az általam alkalmazott megtámogató eljárások közül: Propriocepció helyreállítása energetikai testkezelés).

A proprioceptív ingerek tudatosulását kiválthatja fájdalom is, vagy a testrészek egymáshoz viszonyított rendellenes elhelyezkedése. Ilyenkor az ingerek tudatosulása a test védelmét szolgálja, és egészen addig a tudatunkban is maradnak, amíg a veszélyhelyzet fennáll. Ilyenkor ez a fajta tudatosság nem csak az adott területre, hanem az egész testre kiterjed.

A proprioceptív érzékelés zavarai a teljesség igénye nélkül a következő nehézségek formájában ismerhetők fel:
- mozgáskoordinációs problémák
- testképzavar
- gondok a nagymotoros mozgások és a finommotorikus mozgások terén
- gyakori elesés („megbotlik a saját lábában is”)
- nekimegy dolgoknak, összeütközik a társaival
- nagyon rányomja a ceruzát a papírra rajzolásnál vagy színezésnél vagy éppen ennek az ellenkezője, amikor kiesik a kezéből a ceruza
- agresszív játékok játszása, verekedés, harapás, karmolás
- járás közben tapogatás, kapaszkodás
- egyáltalán nem zavarja a túl szűk ruházat
- gyakran leejt, összetör dolgokat
- nagyon szorosan ölel másokat (neki is erre van igénye)
- öltözködésnél nehézségek
- fogcsikorgatás
- nem szándékosan, de bántja az állatokat azzal, hogy túl nagy erővel nyúl hozzájuk, nagy zajjal tesz le tárgyakat, az ajtókat gyakran becsapja amikor becsukni szeretné
- beilleszkedési zavarok
- gyenge önértékelés
- vizuális érzékelési és észlelési gondok
- gyakran szerez serüléseket

Belül szintén érzékeljük a testünket. „Éhes vagyok! Szomjas vagyok! Pisilnem kell! Kakilnom kell!” Talán ezek a leggyakoribb mondatok, melyek kifejezik egy gyermek ezzel kapcsolatos szükségleteit. (A felnőttekét is, csak felnőttként az utóbbi „problémákat” nem adjuk ilyen egyértelműen a világ tudtára.) Ezt zsigeri érzékelésnek nevezzük, mely a belső szervekből származó ingerek feldolgozásának az elnevezése. Ide sorolható még sok egyéb, például a szívdobogásunk érzékelése, a gyomrunk vagy a beleink mozgásának érzékelése, vagy amikor futásnál a nem megfelelő levegővétel miatt szúr az oldalunk. A belső szerveink érzékelése általában nem tudatosul, és kevésbé tiszta érzeteket kelt, mint a testünk külvilággal érintkező részeinek érzékelése.

Többnyire csak akkor kapunk egyértelmű visszajelzést a zsigereinktől, ha valami baj van, ha a normál állapottól eltér a szerv állapota. Ezek a zsigeri érzékelésből származó ingerek, akár teljesen egyértelműek, akár kevésbé, képesek befolyásolni a viselkedésünket. A tudatunkig általában az állapotészlelést kísérő érzelmi hatás jut el. Az éhes emberek egy része például ingerültebbé válik, akinek WC-re kell mennie az nyilván nem tud odafigyelni a munkájára, feladatára… A belső szerveink által generált érzelmi hatást nevezzük közérzetnek. A bennünk keletkezett kellemes vagy kellemetlen érzést érzékeljük, de azt nem, hogy valójában ezt mi okozza. Amikor minden szervünk zavartalanul működik, jó a közérzetünk, amikor nyűgösek, kedvetlenek, ingerlékenyek vagyunk, az pedig sok esetben abból adódik, hogy belső szerveink működésében keletkezett valami zavar.

A fentebb említett problémák, jelenségek hátterében természetesen több ok állhat, és itt is alapvetésnek szoktuk tekinteni, hogy egy jel nem jel, de érdemes számba venni azt a lehetőséget, hogy esetleg a testérzékelés valamilyenfajta zavara állhat gyermekünk nehézségeinek hátterében, ha már régebb óta sikertelenül keresgéljük a probléma okát, és most „gyanússá vált” számunkra a helyzet.