Hogyan hat önértékelésünk sorsunk alakulására?

Nem az határozza meg a sorsunkat, ami velünk történik, hanem az, ahogyan a történésekkel megbirkózunk.

A megküzdés módja pedig igen nagymértékben az önértékeléstől függ.
Az alacsony önértékelés miatt valódi megküzdések helyett túlélésre rendezkedünk be, és sokszor a legegyszerűbb helyzetekben is támadva érezzük magunkat. Míg magas önértékeléssel, ha jelenleg nem is rendelkezünk a megfelelő megoldási stratégiával, pontosan tudjuk, hogy képesek leszünk azt megtalálni és/vagy megtanulni.

Íme a négy leggyakoribb olyan túlélési viselkedésminta, amelyet a visszautasítástól való félelmünkben igen gyakran használunk.
(Ha felismered őket önmagadnál vagy gyermekednél, érdemes lehet az önértékelésetek erősítésére hangsúlyt fektetni!!!)

Az az ember, aki fenyegetve érzi magát, de nem szeretné, hogy mások észrevegyék a gyengeségét, jellemzően a következő viselkedési megküzdési minták mögé próbál rejtőzni: 
-engesztel,
-vádol (büntetés, agresszivitás, hibáztatás, felelősséghárítás…)
-okoskodik (nagyon igyekszik hitelesnek tűnni),
-vagy szó nélkül kilép, eltűnik egy helyzetből és nem annak megfelelően reagál (nem adekvát - zavarodott).

Sokkal könnyebb bizonyos viselkedési mintákat másokban felismerni (ezt és ezt tette velem... - de figyeld csak meg, itt most épp lehet, hogy te vádolsz...) így én arra biztatlak, a fókuszod legyen ott, ahol van ráhatásod változást előidézni. Önmagadon. S ennek hatására alakul majd a környezeted is.

A jól működő, teljes személyiség alapja azonban a túlélési viselkedésmintákat meghaladó önbecsülés és kongruencia.
Olyannyira, hogy a kongruencia (azaz hitelesség vagy "egységesség”) a humanisztikus pszichológiának és a megoldás orientált terápiáknakb is az egyik legfontosabb fogalma.

Azt jelenti, hogy a személyiség összetevői teljes szerves egységet alkotó, lényegileg összetartozó, összeilleszkedő (integráns) egészet képeznek, és a kommunikáció is egységesen áramló, tehát a szavak összhangban vannak az arckifejezéssel, a testhelyzettel és a hangszínnel; a kapcsolatok szabadok és őszinték; az emberek önértékelését nem fenyegeti semmi.
Lényegében csak ennek a kommunikációs mintának van esélye arra, hogy, túllendítsen a holtpontokon, elsimítsa a viszályokat és hidat építsen az emberek között.

Ennek eléréséhez, egy a pszichológiában és az alternatív támogató módszerekben egyaránt sikerrel alkalmazott technika a személyiség összetevőinek (részeinek) számbavétele és egységes egészbe foglalása.
A "Részek találkozója", ahol az ego részek, intrapszichés részek, árny részek (melyik módszer hogyan nevezi) "találkoznak" egymással és kommunikálnak egymással.

Képzeljünk el egy összejövetelt, amelyre a házigazda a személyisége különböző összetevőit hívja vendégségbe.
A résztvevők azonosítása céljából azokat a részeket, amelyekkel dolgozni akar jól ismert emberek, vagy figurák, esetleg szakmák nevével ruházza fel. Így az összejövetelen, mint egy jelmezbálon megjelenhetnek olyan szereplők, mint Buddha, Marilyn Monroe, Alberts Einstein vagy Szuperwoman, a marketinges én, s a belső bíránk vagy a gyermek énünk is…
(Amennyiben a „házigazda” a testképével akar foglalkozni, a különböző testrészeinek is rendezhet partyt.)

A részek találkozójának az a célja, hogy elfogadjuk a személyiség (vagy a testünk) azon részeit, összetevőit, amelyeket addig figyelmen kívül hagytunk (akartunk hagyni) vagy épp önmagunk egészével azonosítottuk, s ezáltal tisztán láthassuk és újraértékelhessük részeinket, s esetleg búcsút is vehessünk tőlük, vagy az eddiginél nagyobb szerephez engedhessük őket.

Ahogy Virginia Satir fogalmazott, "Képzeljük el, hogy a személyiség belsejében egy energiaforrás található, amely számtalan kivezető nyílással rendelkezik. Ha az energia szabadon áramolhatna bennünk, és ha ezek a nyílások mind nyitva lennének, fantasztikus energiaözönnel lennénk ellátva. Csakhogy e nyílásoknak a többsége zárva van: „ezt nem szabad”, „azt nem szabad”, „mit szólnak majd, ha ezt és ezt teszem”, és így tovább. Végül csak fél életet élünk.
Ha minden részünk energiájához hozzáférünk, az olyan, mintha egy kapcsolósor felett rendelkeznénk. Bármely részünk energiáját aktiválhatjuk. (…) Némi gyakorlás révén olyan jól megismerkedhetünk a kapcsolótáblával, hogy a képességeinknek és szükségleteinknek megfelelően tudjuk a kapcsolókat ki-bekapcsolgatni.” (Satir-modell)

 
Az Életegyensúly®️ módszerben is a változás a terápia, a nevelés/fejlesztés és a családtámogatás alapköve.
S a változás, ahogyan én dolgozom vele, növekedésalapú.
„Mit tehetek hozzá a már meglévőhöz, hogy valami más legyen?"

Ez az átváltoztatási elv, amely a negatív szemléletű hozzáállást előre irányuló mozgássá alakítja át.
Nem arra kell összpontosítanunk, hogy mitől kell megszabadulnunk, hanem arra, hogy mit szeretnénk kimunkálni.
Pozitív célokat kell kitűznünk és a probléma helyett a megoldásokra kell összpontosítanunk.
A probléma gyökereinek alapos ismerete ugyanis a legtöbb esetben nem nyújt elegendő információt arról, hogyan lehet azt megoldani, és a jelenbeli kontextus teljes megismerése sem minden esetben fontos a megoldás kulcsának megtalálásához.
Az Életegyensúly Komplex Speciális Támogatás Családoknak egy maximálisan megoldás orientált módszer.

A változás szakaszai:
-A fennálló renden belül felmerül a változás szükségessége.
-Idegen elem bevezetése (terapeuta, barát stb.)
-Káosz: felborul az egyensúly. (Itt hátrálnak ki a legtöbben a folyamatból.)
-Átalakítás és integráció: az újonnan tanult dolgok beépítése, új létezésmód.
-Gyakorlat: az új állapot gyakorlása.
-Új rend.

Hogy miért ez a leghasznosabb hozzáállás szerintem?
A vízvezeték szerelő sem ül le a tulajdonossal azon morfondírozni, mitől lyukadt ki a vezeték. Odamegy, és csinál vele valamit. A javításnak semmi köze ahhoz, hogyan keletkezett a lyuk. Lehet, hogy a rozsda miatt van, de a szerelő nem rozsdával foglalkozik. Megjavítja, s ellát instrukciókkal, mire figyeljünk, s hogyan óvhatjuk az új állapotot.