Stresszoldás házilag - Avagy van, amit Te magad is megtehetsz Szülőként, otthon, a családi kötelék gyógyító erejét felhasználva

Rajzok

Rajzzal olyat is kifejezhet(sz), ami szavakkal nem megy. Segít az érzelmek (elfojtás helyetti) kifejezésében, ventillálásában.
Mit tehetsz, ha gyermeked nehéz életszakaszban van, ez segíthetne neki, de mégis vonakodik attól, hogy ceruzát ragadjon?
Rajzolj vele! Bármit rajzolhattok; tényleg bármit. A lényeg, hogy lássa, ezt Te is jónak gondolod, nem csak adtál neki egy feladatot.
(És ki tudja... még az is lehet, hogy úgy fogod érezni, Neked is jót tesz...)

Bármit, és bárhogyan le lehet rajzolni.
Nem lényeg, hogy külső szemlélő számára felismerhető-e, vagy hogy milyen esztétikai értékkel bír.
(Függetlenül attól, hogy gyermek vagy felnőtt készíti a rajzot.)
Az emberek lehetnek egyszerű vonalak, egy kutyának lehet három szeme, a lent lehet fent, és fordítva...
és nem kell még csak a hagyományos értelemben véve kifejezőnek sem lennie. 

Mesék

Legyen az saját, vagy mesekönyvből olvasott… Mesélj!
Találj ki bátran olyan mesét Te magad is; mesélj olyat, amit nem mesekönyvből ismersz, hanem a szívedből jön. Ami igazán neki és érte született meg a fejedben. Azon sem kell túl sokat aggódnod, ha szerinted nem tökéletes, vagy kicsit viccesen bugyuta a meséskönyvek történeteihez képest - Ő épp azt fogja meghallani belőle, amire szüksége van!

Csak egy példa a saját mesére Az esőre vágyó kisfelhő… - Segít, tanít, bátorságot ad, önelfogadásra bíztat.
Találj ki Te is bátran hasonlót!
Majd a gyerkőc kérdez, ha úgy érzi, és ez segít Neked is tovább szőni a mese fonalát.
De kitalálhattok mesét együtt is! - Mondjuk Róla! - Ezáltal biztosan a saját problémái kapcsán kap feloldást, elfogadást, megerősítést. És talán olyanokat is megtudhatsz róla, amit a “Mi volt ma a suliban?” kérdésre nem mesélne el még akkor sem, ha van olyan, ami bántja, nyomasztja, megijeszti vagy éppen felvillanyozza, lelkesíti.

Az esőre vágyó kisfelhő

Bodros volt és mosolygós. Fent lakott az égen. Éppen a Nap szomszédságában. Amikor jókedvében kacagott, ezer apró csillámot szórt szanaszét, melyeket, ha jól figyeltek, a Földön lakó gyerekek is láthattak.

Felhőcskét mindenki szerette. S nem volt, ki ne ismerte volna. Hisz kacaja messzire csengett, és édesanyja is büszkén mesélt mindenkinek az ő kis Felhőcskéjéről, hogy mennyire szereti.

Felhőcske sokat mosolygott. Miért is ne tette volna? Minden oka megvolt rá. Édesanyja nagyon szerette, a többi kis felhő is szívesen játszott vele, és a felhő suliban is minden a legnagyobb rendben volt.

Felhőcske mindig szorgalmasan készült az órákra, elkészítette házi feladatát, figyelt a magyarázatokra, és otthon is sokat gyakorolt felhő anyukájával. Este pedig, mielőtt felhúzta kockás pizsamáját, még gondosan bepakolta az iskolatáskájába a másnapra szükséges eszközöket.

Sok izgalmas dolgot tanultak ám! Szivárvány szövést, pára lehellést, szellő készítést és mosoly varázslást. Mert bizony, mosolyt lehet ám varázsolni!

Ti nem tudtátok??? Nem kell hozzá más, mint egy szép nagy saját mosoly, amiről mintázni lehet a készülő új mosolyt, és egy nagy adag varázslat. Bizony! Varázslat! Jaj…majd elfelejtettem…nálatok ilyet nem árulnak a boltban… Jaj de szórakozott vagyok…. Sebaj! Ha ügyesek vagytok, pótolhatjátok a varázsport szeretettel. Csak cselesen, egy pici kedvességet is kell keverni hozzá. De pssszt, felhő országban ne áruljátok el, hogy otthon is lehet ám mosoly varázsport készíteni, mert felhő ország kisboltjának elfogynának a vásárlói.

Na szóval…. ha ez megvan, akkor már nincs is más teendő, mint jó erősen rágondolni arra a valakire, akinek az arcára mosolyt szeretnétek varázsolni, és kész is. A mosoly egyszercsak megjelenik az arcukon. Ha jó alaposan megfigyelitek, észrevehetitek, hogy tényleg hasonlít a ti saját mosolyotokra egy kicsit. Hiszen erről mintáztuk. Mert hát saját mosoly nélkül nem lehet ám másnak sem mosolyt varázsolni az arcára.

Tehát… mosoly varázslat. Ezt szerette Felhőcske a leginkább. Ügyes is volt benne! Már reggel, a felhő iskola felé sétálva azt figyelte az égről, melyik kislánynak vagy kisfiúnak készítse majd a következő mosolyt. Lehet, hogy már nektek is készítetett…. Hú de izgalmas!!! Eláruljátok? Ti kaptatok már mosolyt Felhőcskétől?

Én, egyszer, azt hiszem, már igen. Nem vagyok biztos benne, hogy Ő küldte, de amikor múlt hónapban az egyik hétvégén kint játszottunk a réten a testvéreimmel, furcsa boldogságot éreztem, és egyszercsak, megjelent egy nagy mosoly az arcomon. Pedig előtte nem volt ott! És nem is én tettem oda. Meg a tesóim se. Mit gondoltok? Lehet, hogy azt is Felhőcske készítette? Vagy lehet, hogy valamelyik osztálytársa? Hiszen mindenki gyakorolta ám! Volt, akinek ez ment ügyesebben, volt, aki a szellő készítésben jeleskedett. Hisz tudjátok… Mindenki más valamiben ügyes.

Felhőcske mindenben ügyes volt. Kivéve az eső csinálást. Esőt csinálni nem tudott. Pedig nagyon szeretett volna. Szerette volna, hogy a virágok az ő segítségével bontsák ki szirmaikat, hogy a termőföldek szomjúságát az ő esőcseppjei csillapítsák, és csak úgy egyáltalán. Neki ezt tudnia kellene, hiszen másnak is megy… Bár, ő már ekkor tudta, hogy ha végre megtanulja, hogyan kell, ő igazán szépséges esőcseppeket szeretne majd. Nem csak úgy tessék – lássék módon, hogy „na, most már én is tudok esőt csinálni”, hanem olyan tökéletes fajta esőt. Hiba nélkül. A legszebbet az összes eső közül!

Sokszor volt szomorú amiatt, hogy ez neki nem megy. Ilyenkor a mosoly-csinálás sem ment ám neki. Hiszen az ő mosolya, amikor szomorkodott, eltűnt. Nem volt miről mintázni az új mosolyokat. Ettől aztán csak még szomorúbb lett. Hiába vigasztalták a barátai, hogy hiszen hogyan is tudhatna esőt készíteni, ha még nem tanulták az iskolában sem? A szülei sem mutatták meg neki, hogyan kell. Bár, Felhőcske tudta, hogy szülei nagyon örülnének neki, ha sikerülne esőt készítenie.

Szorgalmas kisfelhő lévén, próbált ő maga rájönni, hogyan is kell ezt csinálni. Beszélgetett olyanokkal, akik már láttak olyat, akinek sikerült. Olvasott róla, képeket tanulmányozott. Sőt, volt, amikor órák hosszat ült kint a tornácon, és csak figyelte az esőt. Figyelte, hallgatta, elképzelte, milyen jó lenne, ha neki is menne már. Imádta az eső utáni illatot is, ami ilyenkor kellemes puhaságával mint ha körül lengte volna őt. Ám gondolatai újra és újra visszaszaladtak oda, hogy neki ezt tudnia kellene. Tudnia kellene esőt csinálni! Hisz a szülei is olyan boldogok lennének tőle, a barátainak is bebizonyíthatná, hogy érdemes volt ilyen szorgalmasnak lennie és ezt tanulnia, a tanítónéni is azt mondta, hogy az az igazi felhő, aki tud esőt csinálni…. Meg hát…biztosan abban van a hiba, hogy csak nem próbálta eddig elég kitartóan. Menni fog ez, csak ügyesebbnek kell lennie. Vagy okosabbnak. Esetleg szorgalmasabbnak. De ha ez egyik sem segít, akkor egyszerre ügyesebbnek, okosabbnak és szorgalmasabbnak! Talán ez a titok…. Jobban kell akarnia. Az anyukája is mindig azt mondja neki, hogy képes rá, hisz olyan okos, hogy mindenki másnál szebb esőt tudna csinálni. Persze az sem baj, ha mégsem sikerül, hisz végülis van olyan felhő, aki felnőtt korában sem tud esőt csinálni. Az sem olyan szörnyű, ha mondjuk a tündérek előcsalogatásában fog jeleskedni. Ők akkor is szeretni fogják. Persze azért az eső csinálás lenne az igazi….

Felhőcskénk hát elhitte, hogy ezt neki tudnia kellene. ..

Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, Felhőcske egyre szomorúbb volt. Próbálta saját mosolyát megtartani, hisz imádta, amikor erről mintázva ismeretlen kisfiúkat és kislányokat ajándékozhatott meg egy-egy új mosollyal, de sokszor úgy érezte, sokkal inkább ő szeretne az arcára boldog mosolyt kapni, mint hogy másoknak adja...
De az idő csak telt. És Felhőcske nem találta a megoldást. Még mindig nem tudott esőt csinálni. Már biztos volt benne, hogy valami baj van vele. Hogy igazából ő nem is olyan értékes, mint a többi kisfelhő. És elkezdett attól félni, hogy mi lesz akkor, ha nagy nehezen végre rájön, hogyan kell esőt csinálni, és akkor mindenki nagyon boldog lesz, és mindenki büszke lesz rá, aztán egyszercsak kiderül, hogy az ő esője nem is olyan jó, mint a többieké. Már nem is tudta, hogy akarja-e ezt az eső csinálást. Nem is tudta, mi a rosszabb. Az, ha nem megy, vagy az, ha nagyon bátran elkészíti élete első néhány esőjét, és kiderül, hogy ebben ő nem is ügyes. Vagy még rosszabb… Mi van, ha nem is fogja szeretni az eső készítést?

Mert hát, ha jól belegondol, igazából a tündérek előcsalogatása…. Na, az nagyon izgalmas lehet…. Tudniillik a tündérkék nem bújnak ám elő akárkinek! Csak akkor láthatók, ha igazán biztonságban érzik magukat. És akárki mellett nem érzik ám ezt a biztonságot! Csak akkor, ha olyan valaki szeretné előcsalogatni őket tündér lakjukból, aki igazán szereti a tündérkéket.

És amikor előbújnak??? Ti láttatok már tündéreket? Annyira – annyira szépek!!! És van ám belőlük többféle. Van, aki álmokat hoz. Van, aki csengettyű szót. És olyan is van, aki meggyógyítja a szomorúságot! Igazán különleges kis varázs lények ám! Apró pici teremtmények, de a varázserejük annál nagyobb. És a szárnyukon apró csillámok ülnek. Amik csak úgy ragyognak, ha süt a nap! Az a leges legszebb dolog, amit valaha láttam!

De várjunk csak! Hogy fognak a tündérek ragyogni Felhőcskénk közelében, és hogy mernek majd előbújni, ha Felhőcske esőt csinál? Mert hát akkor Felhőcske nem a tündérek szeretetére fog figyelni, hanem arra, hogy az esőcseppek alakja tökéletes legyen. Na meg a nagyságuk is. És akkor napsütés sincs ám. A tündérszárnyak nem tudnának tündökölni…

Pedig Felhőcske nagyon szerette a tündéreket. Már találkozott néhányukkal, és sok-sok kedvességet és törődést kapott tőlük. És csodálta a varázserejüket is! Nem mindenki tud ám álmot hozni, csengettyű szót komponálni, na meg szomorúságot gyógyítani!

Tulajdonképpen, most hogy Felhőcske ezen gondolkodott, úgy érezte, mint ha már most enyhült volna a szomorúsága. Lehet, hogy nem is kell, hogy a tündérkék ott legyenek mellette, és akkor is tudnak ilyen csuda varázslatokat? Végülis….miért ne?? Lehet, hogy ezek a tündérek még annál is különlegesebbek, mint eddig hitte! És milyen jó, amikor tényleg a közelükben lehet! Akkor ő is boldog és a tündérek is. Sőt, ha látnátok azokat, akik az álmokat kapják! Vagy akik a csengettyű szót hallják! Akik pedig elfelejthetik a szomorúságot….talán ez a legszebb ajándék! És aztán jöhet a szomorúság helyére a mosoly!

Hohó! De hát akkor mosolyt kell gyártani!!! Nem ám csak egyet-kettőt! Sokat! Sőt még annál is többet! Hadd varázsoljanak el a tündérek minél több szomorúságot, és egyből kerülhet a helyére boldogság! Hogy ez milyen nagyszerű!!! Felhőcske teljesen fel volt dobva! Azt érezte, hogy ő most azonnal mosolyokat szeretne varázsolni! Mindenkinek! És nem ám akármilyen mosolyt! A legszebbet! A legragyogóbbat! Boldogabbat, mint amilyet bármelyik más felhő tud varázsolni! Mert ő ebben igazán ügyes! És ettől igazán boldog!

Nicsak! Lehet, hogy neki is látott?! Én mosolygok! Sőt, mint ha érezném is azt a boldogságot, amit Felhőcske érez!
Szerintetek lehet, hogy felhőcske nem csak mosolyt, de boldogságot is tud varázsolni, amikor nevet?

Állatok otthon

Ha vannak háziállataitok, bevonhatod őket játékos ötletek segítségével - ezzel motiválva gyermekedet akár a tanulásban, akár bármilyen más területen, ahol jól jönne némi plusz lelkesedés.
(Online konzultáció keretében szívesen adok egyéni, kifejezetten Rátok szabott ötleteket, játékos megoldásokat, fejlesztő módszereket, amelyeket sikeresen alkalmazhatsz otthon, ha van otthon kéznél egy Buksi kutya vagy Cirmi cica, esetleg nyuszi, tengerimalac…

Ami különösen értékes ebben, az az, hogy gyermekednél belső motivációt alakíthatsz ki külső motiváció helyett! Tehát nem azért fogja megcsinálni, gyakorolni azt, amit szeretnél kérni tőle, mert kell, vagy mert elvárod, hanem mert kedve lesz hozzá.

Társasjáték

Legyen akár hagyományos, a mi gyerekkorunkból ismert, vagy új, esetleg átdolgozott… A társasjátékok értékes együtt töltött minőségi időt, nevetést és élményeket rejtenek magukban.
Mindez önmagában is felbecsülhetetlen, de a társasoknak ezen felül is sok-sok pozitív hatása van.

Bár néha számolni kell a vereséggel – és kezdetben az azzal együtt járó sírással –, a társasjátékok nyertesei, legalábbis hosszútávon, mindenképpen a gyerekek. Ezekből a játékokból ugyanis rengeteget tanulhatnak, és ennek a tudásnak később is óriási hasznát vehetik – de a felnőtt, sőt, az idősebb korosztálynak is jó oka van igent mondani a társasra.

Segít a koordináció finomhangolásában, türelemre tanít, javítja a koncentrációt, segít fókuszálni, megtanít együttműködni.

Ha egyszer belevágunk a társasozásba, hamar rádöbbenünk, hogy ezek a játékok nem csupán szórakoztatóak, de a játék közben szerzett készségeket és tanulságokat a mindennapi életben is kamatoztathatjuk – függetlenül attól, hogy hány gyertyát fújunk el a következő születésnapunkon.

A társasok segíthetnek közelebb kerülni egymáshoz, de önmagunkhoz is. Általuk türelmet, empátiát, alázatot tanulhatunk, nem mellesleg frissen tarthatjuk elménket, miközben hosszabb-rövidebb időre kiszakadhatunk a valóságból: lehetünk kalandorok, feltalálók, űrutazók.

Végül, de nem utolsó sorban ezek a játékok segíthetnek megőrizni, vagy épp felébreszteni a bennünk szunnyadó gyermeket, és vele együtt a játékosságot.

Egyszerű játékos technikák

Garantáltan boldogság szint növelő. Ami pedig általában mindenkinek jól jön. 
Játszható gyerkőccel, családilag, a pároddal, de teljesen egyedül is.

⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️⬇️

Vajon mi sül ki ebből…?
Egy különleges recepttel csak is valami jó...
Ez az én egyik személyes kedvencem.
Gyorsan elkészíthető, egyszerű, és garantáltan sikere lesz! 

Ez a boldogság, elégedettség (egyik) receptje.
Természetesen az ízesítés itt is ízlés szerinti - én csak a fő hozzávalókat adom meg. - Kísérletezzetek bátran!

Hozzávalók: befőttes üveg, toll-papír, Te
Több változata létezik (elkészíthető a gyerekekkel együtt, de teljesen egyedül is), íme a legnépszerűbbek:

Elkészítése:
1.Nevezz ki egy szimpatikus befőttesüveget erre a célra (dekorálhatod is)
2.Készíts ki valahova a lakásba kisebb jegyzetpapírt és tollat
3./a Amikor valami jó dolog történik Veled, írd fel egy cetlire
3./b Amikor valamilyen felmerülő nehézséget megoldottál, írd fel egy cetlire
3./c Család esetében, amikor szeretetet, kedvességet, odafigyelést, segítséget, türelmet kaptál valamelyik családtagodtól - vagyis amikor azt érzed, hogy milyen nagyszerű, hogy Ti összetartoz(hat)tok, írd fel egy cetlire
4. Dobd a cetlit az üvegbe
5. A hét végén csodálkozz rá, mennyi jó dolog vesz körül

Valamiért a jó dolgokat, vagy amikor ügyesek vagyunk, hamarabb elengedjük, és többet rágódunk, gondolkodunk azon, ami nem jó. - Következésképp úgy fogjuk érezni, hogy ezekből van több az életünkben. Pedig nem.
Na ez a játék majd megmutatja, mennyi klassz dolog is van az èletedben!
Gyűjthetitek családilag is! A pozitív gondolkodást és a boldog élethez szükséges pici apró technikákat már gyermekkorban is megtaníthatjuk/ megtanulhatjuk.

Ha tanítónèni vagy, nyugodtan add ki házi feladatnak, és egy hét után beszélgessetek róla! Megnézhetitek, kit mi tesz boldoggá! 

Szóval képzeld csak el úgy, hogy a gyerek éned most végre előbújhat. És amikor úgy érzed, most megérdemelnél egy pirospontot, vagy találtál valami csuda klasszat a napodban, akkor szaladj és írd fel! 
Ne lepődj meg, ha egyre több és több ilyet fedezel majd fel! 
És egy hét után Ti fogtok a legjobban meglepődni az összegyűlt jó dolgok mennyiségén! 

Megsúgom; igazából bármit elkezdhetsz így gyűjteni, amiből úgy érzed, kevés van, és többet szeretnél. Sikerélményt, kedvességet, bátorságot, türelmességet, szeretetet, boldogságot, problémamegoldásbeni sikereket, kreativitást... 

Stressz csökkentés gyerek módra

Bármikor jól jöhet néhány játékos ötlet, amivel segíthetünk gyerkőcünknek kilépni a stressz állapotából, hozzásegíthetjük a megnyugváshoz.

Ehhez hasonlóakat találhattok az interneten is - Viszont amit fontosnak tartok kiemelni, hogy amikor egy szakember azt mondja, hogy ez egy jó technika, akkor az a “nagyátlagra” vonatkozik! Nyugodtan higgy magadnak és akkor alkalmazd, ha úgy érzed, Nektek is jó lesz és tényleg passzol a gyerkőc személyiségéhez (és a Tiedhez)!
Alakítsd át bátran! Szabd személyre!

- 5,4,3,2,1 STOP: Amikor zajlik a kiabálás, veszekedés, dráma hívd fel a gyerekek figyelmét, hogy szép lassan elkezdesz 5-től visszafele számolni hangosan, és 0-ra mindenkinek kötelező kimozdulnia a helyzetből, - fizikailag! Adhatsz hozzá opciókat is, például hátra lépünk hármat, oldalra ugrunk egyet, leguggolunk, átmegyünk egy másik szobába, kilépünk a kertbe stb.

- 5,4,3,2,1 MOST: Ez egy olyan játék, ami segít az érzelmekben elsüllyedt gyereknek visszatérni a középpontba, azaz a jelenbe. Ugyanazon a visszaszámlálásos technikán alapul, mint az előző, de itt minden számhoz tartozik egy-egy érzékszervet érintő kérdés.

Ácsi, Ácsi, kis tornádó, elsodorsz mindenkit! Segítek megkapaszkodni, jó? Nézz a szemembe, számolok!
• 5 - Mondj egy dolgot, amit látsz! Most!
• 4 - Mondj egy dolgot, amit hallasz! Most!
• 3 - Mondj egy dolgot, amit a bőrödön érzel! Most!
• 2 - Mond egy szagot, amit érzel. Most!
• 1 - Mondj egy dolgot, amit szeretsz. Most!

(Az 5.,4,3,2,1... technikát bármelyik korosztálynál alkalmazhatjuk- hisz felnőtteknél is alkalmazott stresszcsökkentő technika, a többi játék ovis, alsó tagozatos korosztálynak ajánlott.)

- RÜKVERC: Hohohó! Ez a járgány elszaladt most kicsit. Mindjárt nekiütközik a falnak/a korlátnak/egy nagy fának/anyának. Vigyázaaaat! Jobb lesz, ha visszakapcsoljuk lükvercbe! -Játszd el, hogy meghúzod a sebváltó kart, és ti-ti-ti-ti-ti hangot hallatva, hátrafelé tolatsz az autóval. A kezeddel kormányozz, nyakadat nyújtogasd hátrafele pillantva, idétlenkedj! Nem ismerek olyan ovist, aki ne haladna veled, és ne kerekítene belőle egy jó kis autós, ütközős játékot.

- HAPCI VIRÁG: Gyere, nyugodjunk le egy picit! Lélegezzünk úgy, mintha óriásit szippantanánk egy illatos virágba! Aztán hatalmas hapci. Mehet?

- DÉDI TORTÁJA: Fújjunk mind a ketten egy olyan hatalmasat, mintha 100 gyertyát kellene elfújni a szülinapi tortán! – Elfújhattok igazi gyertyát is (sőt, készíthettek is együtt).

- SÁRKÁNYLEHELLET: Tegyél az asztalra 3-5 kettéhajtott A/4-es lapot, helyezz közéjük plüss vagy legó figurát, és kérd meg a gyereket, hogy legyen tűzokádó sárkány! Na lássuk mekkora erőd van! Szét tudod-e rombolni a papírkerítést, és ki tudod-e szabadítani a barátodat? Vegyél egy jó mély levegőt, szárnyaidat tárd ki, nyisd nagyra a szemed, és FÚÚÚÚÚJD!

- VULKÁNKITÖRÉS: Uram Atyám, de mérges vagy! Égszakadás, földindulás! Hát akkor törjön ki az a vulkán, de csak óvatosan! Csináljuk együtt! Nagy hegyek vagyunk, szilárdan állunk. Figyelj nagyon, mert alulról megindult felfelé a láva. Feszítsd a lábakat, feszítsd a feneked, feszül a has, feszül a mellkas, szorít az ököl, szorít a kar, mozog a nyak, nyílnak a szemek, nyílik a száj... Vááááááá! Robbanáááááás! Ugrándozzatok, pattogjatok kicsit, majd így folytasd: Most pedig folyjon szét a láva mindenfelé, Terülj el úgy a földön, mint ha Te lennél a szétfolyó láva! (Eresszük el a testünket. - Mikor lefeküdt, ellenőrízheted, hogy tényleg lazák-e az izmai, játékból rázogasd meg a végtagjait, és sziszegj, hogy még milyen forró az a láva!)

- LUFIFÚJÓ: Rendben, kicsim, elég mára, hagyjuk a küzdést! Ránk fér egy kis lazítás, nem igaz? Háromra fújjuk fel magunkat hatalmas lufivá! 1-2-3, ide nézz! Járjatok mókásan, pöffeszkedve, nagyokat lélegezve és bent tartva a levegőt! Most pedig 3-2-1, pukkanjunk ki! Szaladgáljatok, pörögjetek keresztbe kasul, amíg ki nem fogy belőletek a levegő, majd óvatosan hulljatok a földre, mint egy leeresztett lufi.

- OROSZLÁN ÉS A TEKNŐS: Ha üvöltözik veled a gyerek, visszatámadás helyett kérdezd meg tőle: Figyelj Lalika, ha te most oroszlánt játszol, én lemehetek teknősbe? Igazán jól jönne most egy kemény páncél. A kérdésed már önmagában kimozdítja a transzból, de ha megengedi, játsszátok tovább. Kucorodj pici teknőssé, és húzz magadra egy párna vagy takaró páncélt. Ha már elmúlt a vész előbújhatsz, és javasold a gyereknek, hogy cseréljetek szerepet. Oroszlánként játszd meg, hogy nagyon haragszol rá, eltúlozva szidalmazd a „szokásos” dolgok miatt, és hagyd, hogy nevetgélve, behúzódjon a bunkerébe.

- KERÜLD A CSALIT: Ha látod, hogy az egyik gyereked provokálja a másikat, és az hamarosan ugrik, szólj oda viccesen, hogy „kerüld a csalit, halacska!”. Hogy jobban megértsék, beszélgethettek is erről - ha az egyikőtök a hal, a többiek mivel szokták/ mivel tudják megpróbálják „kihorgászni” a vízből.

- ZOKNIRABLÁS: Négykézláb helyezkedjetek el egymással szemben, és versenyezzetek, ki húzza le előbb a másik zokniját. Csípni, rúgni, harapni tilos! Fárasszuk le rendesen a gyereket, de végül hagyjuk győzni, hadd örüljön!

- LESZAKAD A HÍD: Szülőként négykézlábra ereszkedsz, és te leszel a híd. Hívd a gyereket, hogy bújjon át alattad. Figyelmeztesd, hogy amikor épp alattad jár, rá fog szakadni a híd, de nem kell megijedni, mert az a játék lényege, hogy ki kell alóla szabadulnia. Értelemszerűen ne nyomd agyon, de azért ne is könnyítsd meg a dolgát! Annyira szorítsd, hogy a kikúszás, szabadulás nem jelentsen se túl kicsi, se túl nagy kihívást számára. – Érdemes hangosan is kimondani, hogy „ugyanilyen ügyesen bármikor ki tudunk szabadulni, ha azt érezzük, hogy valami nagyon nehéz vagy ijesztő”. Sőt, érdemes a híd alól kimászás után hangosan kimondatni a gyerkőccel valami hasonlót: „Hű…ez nehéz volt/ megijedtem, de most is ügyesen megoldottam!”

A természet játszótere

Ha csak egy pici kert vagy zöld terület is van, amit ki tudtok használni, akkor érdemes kipróbálni!

Míg a természettel való kapcsolatteremtés generációkon át elkerülhetetlen és alapvető része volt a családok életének, addig napjainkban sokkal inkább egy tervezett program a nap vagy a hétvége folyamán. Ma már sokkal tudatosabb odafigyeléssel kell – sőt muszáj – életünk részévé tennünk a természetet.

Ha kisgyerek van a családban, magunk is tapasztalhatjuk, micsoda élvezettel veti bele magát a természet „játékaiba”: leveleket gyűjt, pocsolyában játszik, pillangókat kerget, bogarakat tanulmányoz. Míg a felnőttek már sokan csak eszközként gondolnak a természetre, pedig bizonyos értelemben még mindig a túlélésünket szolgálja: táplálékkal, vízzel lát el, számtalan használati tárgyunkhoz szolgáltat alapanyagot, gondoskodik róla, hogy télen is meleg legyen az otthonunkban, sőt, akár energiát is termel számunkra – gondoljunk a szél- vagy a napenergiára. De ami még fontosabb: megtanít az életre!

Ha a család együtt tud időt szánni a természet felfedezésére, akkor önmagukról is rengeteget tanulhatnak.
A természet megannyi témát vet fel: születés, élet, elmúlás, a világban betöltött helyünk, gondoskodás, együttműködés, tisztelet.
A szabadban töltött idő, az ott tapasztalt jelenségek spontán módon nyújtanak lehetőséget arra, hogy ezekkel a témákkal foglalkozhassunk. A gyerekek sokkal fogékonyabbak a tapasztalati tanulásra, szemben a verbális magyarázatokkal.

A természetben pedig talán még inkább érvényesül Konfuciusz mondata: „Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; hagyd, hogy csináljam és megértem”.
A természetes környezet millió lehetőséget biztosít a cselekedve tanulásra – főként, ha ebben a szülő is partner tud lenni.

És az sem baj, ha gyermekünk kérdéseire a válasz olykor egy 'nem tudom'. Ettől se ijedjünk meg. Ezzel nagyszerű mintát kap arra, hogy nem tudunk, és soha nem is fogunk tudni mindent. Hogy ettől még nem lesz valaki kevésbé értékes. Hogy hogyan lehet kezelni azt, ha szembesülünk azzal, hogy valamit nem tudunk.
És az együtt utána nézéssel azt is megtaníthatjuk neki, hogy honnan/hogyan/és hogy kellő körültekintéssel, több helyről tájékozódva lehet hasznos ismereteket gyűjteni.

Az angol nyelvben a „dirt” szó egyszerre jelent piszkot és termőföldet. Bár a magyarban nincs ilyen nyelvi fricska, mégis hajlamosak vagyunk piszkosnak titulálni és rászólni a gyerekre, ha sáros vagy földes lesz a keze. Pedig az anyafölddel való kapcsolat, a sarazás vagy egyszerűen csak a föld túrása, szétmorzsolása a gyerekekben a világgal való egység érzését kelti és a felfedezés örömével társul. Felnőttként talán már mi is temettük be a lábunkat a tengerpart homokjába vagy markoltunk balatoni iszapot, nem is beszélve a kertészkedésről. Ezekből már tudhatjuk, hogy a földdel, vízzel, napfénnyel való közvetlen kapcsolat valami mélyről jövő jóérzést indít el bennünk.

A természetben eltöltött idő nem csak a lelkünkre van jó hatással, de bizonyítottan segít a testi egészség megőrzésében is.
És a mostani helyzetben ez - hacsak egy pici zöld terület is rendelkezésünkre áll - segíthet.

John Lettsome brit orvos már a 18. században azt hirdette, hogy a napfény és a friss levegő gyógyító hatással bír. A legújabb tudományos kutatások szerint a napfény kifejezetten fertőtlenít, hiszen a levegőben terjedő betegségeket okozó mikrobák jelentős részét elpusztítja.
A szellőztetés, vagyis a friss levegő jótékony hatásait pedig a WHO is elismeri. Már 2009-ben alapelvei között fektette le, hogy az egészségügyi intézményekben elengedhetetlen a szellőztetés, minthogy az csökkenti a fertőzések kialakulását. A gyerekek egészséges fejlődésében is elengedhetetlen a friss levegő, hiszen a fejlődés intenzívebb szakaszaiban jelentősen megnő az oxigénszükséglet.

Nem kérdés tehát, hogy a természetben töltött idő nemcsak remek kikapcsolódás a család számára, de a testi-lelki egészség és a szoros családi kötelékek kialakításának is nagyszerű terepe.

S ha kicsik és nagyok készen állnak a közös játékra, most néhány egyszerű játékötlettel is szolgálok a "szokásos"
- aszfaltrajz,
- saját készítésű akadálypálya építés,
- buborékfújás, vagy
- az energia levezető 'Ki tud hangosabban toporzékolni az udvaron?!' mellett.

·         ZÖLDVADÁSZAT
Tegyünk egy sétát a kertben, egy parkban, az erdőben (vagy akár a lakásban - legyünk kreatívak! - a benti játékból lehet kintit, a kintiből pedig bentit csinálni).
Meséljük el, hogy épp kincsvadászaton vagyunk, a kincs pedig a zöld szín. Igyekezzünk a kicsikkel együtt minél több zöldet találni a természetben (falevél, fű, lóhere, stb.). Felhívhatjuk a figyelmét a zöld különböző árnyalataira és elmagyarázhatjuk, hogy a zöld szín hogyan segít a növényeknek, hogy energiát nyerjenek a napból, épp úgy, ahogy mi is energiát nyerünk, amikor eszünk.

Mit fejleszt? – koncentráció, megfigyelőképesség

·         TÓCSAPARTI
Igen! Jól sejted! Mosni kell utána és gyereket fürdetni! De utána kibírja a bezártságot!

Egy esős nap után keressünk egy tócsát, és vizsgáljuk meg közelebbről: egy bottal mérjük meg a mélységét, ugorjunk bele páros lábbal és a lehető leghangosabb csobbanással, dobáljunk bele különböző dolgokat (kavics, levél, toboz, stb.) és figyeljük meg, melyik mekkorát csobban, elmerül-e vagy sem, nézzük meg a tükörképünket a víz felszínén, és nézzük meg, mi történik, ha közben valamit a tócsába dobunk. Látogassuk meg a tócsát egy, két, három nappal később: változott a mérete, alakja?

Mit fejleszt? – felfedezőkedv, lelkesedés

·         KAVICS BINGÓ
Gyűjtsünk kavicsokat, de nem ám akármilyeneket! Legyen köztük egy éles, egy lapos, egy dundi, egy sima felszínű, egy érdes, egy egyszínű, egy sokszínű, egy apró és egy óriási. Kinek gyűlik össze elsőként a teljes készlet?

Mit fejleszt? – felfedezőkedv, megfigyelőképesség

·         CSILLAGLES
Ha tiszta az égbolt, lessük meg együtt a csillagokat! Aki talál egy csillagot az égbolton, kívánhat valamit. Keressük meg a csillagképeket és meséljünk a csillagokról. Vajon minden csillag egyforma? Miért tűnnek ilyen aprónak? Honnan tudjuk, hogy milyen messze vannak?

A mindfulness jegyében elképzelhetjük, hogy van egy saját csillagunk.
Ami csak a miénk. ami mindig figyel ránk. Amitől akár kívánhatok minden nap.
Megfigyelhetjük. Milyen ez a csillag? Mekkora? Milyen színű? Miböl érzem, hogy ez az én csillagom? Hogyan/Miből érzem azt, hogy tényleg kapcsolódik hozzám?

Mit fejleszt? – megfigyelőkészség, képzelőerő, érzelmeinkre figyelés, befelé figyelés

·         FELHŐUTAZÁS
Ha kerek bárányfelhők úsznak az égen, feküdjünk le a fűbe és kérjük meg a gyerekeket, hogy képzeljék magukat egy felhő tetejére. Melyik felhőt választaná? Hova utazna? Mit nézne meg? Milyen érzés lehet egy felhőn utazni? Mesélhetünk a felhők keletkezéséről is.

Mit fejleszt? – relaxáció, képzelőerő, kíváncsiság

A felsorolt ötleteken kívül pedig bármilyen ötlet szuper lehet, amiről érzed, legbelül, hogy segítene Neked, Nektek.

Nem győzöm eléggé és elégszer hangsúlyozni, hogy higgy magadnak! Bízz magadban! Te, mint Édesanyja, Édesapja ismered Őt a legjobban!
Ha figyelsz Rá, és figyelsz arra, amit intuíciód súg (az a belső hang, amit oly sokszor elnyomsz, mert más “okosabbak” szerint máshogy/jobban kellene csinálnod), fogsz tudni Neki segíteni! És ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, hidd el, meg fogod találni azt, mi vagy ki jelenthet plusz segítséget. Csak merj hallgatni Önmagadra, és merj őszinte nyitottsággal a Gyermekedre figyelni a félelmeid helyett!