A szorongás és a csecsemőkori reflexek kapcsolata

Szorongás? Folyamatos izgatottság? Álmatlan éjszakák? A legutolsó amire gondolnánk, hogy visszamaradt, nem integrálódott csecsemőkori reflexek állnak gyermekünk problémáinak hátterében.  
Pedig akár ez is okozhatja a nehézségeket.

A gyermekkori szorongás sajnos nem ritka jelenség. Egyre gyakrabban találkozom vele a hozzám forduló gyermekek esetében. A világ felgyorsult, a kapcsolódások felületessé és elvárásokkal telivé alakultak, a gyermekek nem kapnak használható és hiteles mintát arra, mit kezdjenek érzéseikkel, gondolataikkal, nehézségeikkel, kételyeikkel, vágyaikkal, elakadásaikkal. Nem marad idő gyereknek lenni, szabadon játszani, önmagukat és a világot felfedezni, kötetlen formában mozogni, szeleburdiskodni, hibázni és abból tanulni, tapasztalatokat gyűjteni, valódi barátságokat kötni. Ellenben elvárja tőlük a világ, hogy mindig megfelelően, jól, helyesen viselkedjenek, hogy ne okozzanak gondot, és hogy teljesítsenek, teljesítsenek, teljesítsenek.
Nem csoda hát, ha nehezen küzdenek meg a kihívásokkal, és először csak a lelkük, később sajnos sok esetben pszichoszomatikus betegségek formájában a testük is reagál a túlzott stresszre, és a gyermekek szorongóvá, feszültté, magukba fordulóvá vagy éppen agresszívvá válnak, és ennek következtében nem tudnak beilleszkedni kortárs csoportjaikba sem.
A szervezetünk stresszel járó új ingerekre való reagálása természetes, de az inger (a vélt vagy valós veszélyhelyzet) elmúltával a nyugalmi, egyensúlyi állapotnak vissza kell(ene) állnia. Ha az egyensúlyi állapot nem tud visszaállni, a gyermek folyamatos stresszt, szorongást él meg.

Lehet azonban a folyamatosan, szinte állandó jelleggel fennálló szorongásnak egy olyan oka is, amit lehet, hogy épp az imént említettek miatt a világ számlájára írnánk, de valójában ennél sokkal egyszerűbb, és ráadásul könnyen megváltoztatható oka van. És ez nem más, mint a csecsemőkori vagy primitív reflexek.
Igen – igen… ahogy a nevükből is sejthető, ezeknek a reflexeknek a csecsemőkorban kellene hogy legyen jelentőségük. A problémát éppen az okozza, ha a gyermek már idősebb, ezek az automatikus reakciók azonban még mindig jelen vannak az életében, megnehezítve ezáltal a mindennapok egyéb esetben egyszerű feladatait is.

A csecsemőkori reflexek vagy primitív reflexek a kisbaba megszületését, majd életben maradását segítik. Olyan automatikus mozgásminták, melyek egy bizonyos fajta inger hatására váltódnak ki. Például ha a baba tenyerébe tesszük az ujjunkat, megmarkolja azt. Vagy az újszülött egyből szopizni kezd, ha az édesanya cicije a szája széléhez ér – és ha csak az ujjunkat érintjük a szájacskája széléhez, akkor is egyből elkezdi keresni, honnan szopizhatna. De ahogy telik az idő, ahogy érik az idegrendszer, ezek az automatikus válaszreakciók leépülnek – mindegyik egy adott korban – vagy magasabb szintű reflexekbe integrálódnak, melyek képesek a gyermek további fejlődését sokkal hatékonyabban támogatni. Ha a csecsemőkori reflexek nem épülnek le, gondot okozhatnak a gyermek fejlődésében, gátolhatják egyes mozgásfázisok kivitelezését, megakadályozhatják, hogy az ösztönös mozgások helyét az akarattal irányított mozgások átvegyék.
Nézzük hát meg, mely három csecsemőkori reflex megmaradása okozhat igen komoly nehézségeket, és ezzel együtt egy szinte állandóan jelenlévő szorongást is gyermekünknél.

Amikor egy kisbaba zajra, fényre, érintésre hirtelen megdermed, visszatartja a lélegzetét és nem mozdul, akkor egy olyan reflex lép működésbe, melynek még születés előtt be kellett volna olvadnia egy másik reflexbe. Az édesanya hasában a magzat, ha az anyját stressz vagy valamilyen erősebb külső inger éri, megdermedéssel reagál, „láthatatlan szeretne maradni”.  Az FPR (megdermedési vagy félelem-bénulási reflex) hatására ilyenkor jelentősen csökken a légzésszám, a vázizomzatból a vér a belső szervek felé irányul, a szívműködés, az agy vérellátása, a vérnyomás csökken, esetenként nyáladzás is megfigyelhető. Amíg ez az anyaméhben történik, addig normális jelenségről van szó, születés után azonban semmi keresnivalója egy baba vagy egy kisgyermek életében.
Jelenlétével jelentős gondokat okozhat ugyanis, melyek közül a leggyakrabban előfordulók az alábbiak:
- alacsony stressz tűrő képesség
- szorongás (mely látszólag nincs összefüggésben a valósággal)
- túlérzékenység érintésre, hangra, a hang meghatározott frekvenciáira, vizuális ingerekre
- nem szereti a gyermek a változást, a meglepetéseket
- nehezen alkalmazkodik új helyzetekhez, személyekhez
- fáradtság
- elektív mutizmus (bizonyos helyzetekben a gyermek nem beszél)
- visszatartja a lélegzetét, vagy gyakran érez légszomjat
- félelem a társas interakcióktól (főképpen a számára kellemetlennek vélt helyzetektől), félelem az óvodától, iskolától, közösségektől
- nem érzi magát biztonságban
- önbizalom hiányos
- társadalmi illetve szociális elszigetelődés
- túlságosan ragaszkodik egyes személyekhez, vagy épp ellenkezőleg, nem tudja könnyen elfogadni vagy kimutatni a szeretetet
- kényszeres viselkedés
- pesszimista, negatív attitűd
- nehezen vagy egyáltalán nem próbál ki új tevékenységeket
- kerüli azokat a helyzeteket, ahol másokkal kell összemérnie magát
- gyakori depresszió
- dührohamok
- mások irányítása (vagy erre tett rendszeres kísérlet)
- ellenálló magatartás – különösen otthoni környezetben
- stressz hatására „lebénul” (nem tud egyszerre gondolkozni és mozogni)
- sok esetben hipotón (laza, petyhüdt izomzat, laza ízületek, „rongybaba”)
- táplálkozási zavarok
- folyamatos igény arra, hogy csak rá figyeljenek
- frusztrációból és zavarodottságból fakadó agresszív viselkedés
- rossz egyensúly érzékelés

Egy másik reflexnek szintén köze van a ledermedéshez, cselekvésképtelenséghez.
A CTGR (Core Tonic Guard Reflex vagy tónusos védelmi reflex) egy önkéntelen reakció, mely a hirtelen fenyegetettségre, meglepetésszerűen bekövetkező eseményre vagy jelentős stresszre adott válasz. Nem sorolják szorosan a primitív reflexek közé, noha ez is csecsemőkorban jelenik meg. Tulajdonképpen ez nem más, mint az izmok stressz hatására adott válasza. Izom összehúzódás, melynek hatására a testtartás is megváltozik.

A CTGR az izom-ideg működés normális reakciója – amikor aktiválódik, megállásra készteti az embert. Visszatartjuk lélegzetünket, elcsendesedünk, fokozott figyelmet fordítva a látottakra és hallottakra, mozdulatlanul keresve a veszély forrását. Ha nincs veszély, az izmok, inak ellazulnak és a stresszhormonok szintje visszaáll a normálisra. A két állapot közti változás során fejlődik  az idegrendszer és az izomrendszer közötti együttműködés, így nem csak a gyermek mozgásfejlődést, de a kognitív fejlődést is támogatja ennek a reflexnek a jelenléte.

Abban az esetben azonban, ha a megdermedt állapotot nem követi az ellazulás, megnyugvás, az agy úgy érzékeli, hogy a veszélyhelyzet továbbra is fennáll (ilyenkor a hát, a nyak, a láb is feszültségben maradnak). Ilyenkor az érzékelés beszűkül, a gyermek csak apró részletekre lesz képes figyelni, és nem tudja pontosan érzékelni, mi történik körülötte.

A krónikusan aktív tónusos védelmi reflexhez kapcsolódó nehézségek az alábbiak lehetnek:
- rossz testtartás és egyensúly
- lábfej és lábszárgörcsök
- derékfájdalom
- rossz mozgáskoordináció
- nehézkes járás és futás
- lábujjhegyen járás
- megkésett beszédfejlődés vagy beszédzavar
- félelem, szorongás, stressz
- a gyermek nehezen zökkenthető ki bizonyos helyzetekből
- olyan mint ha néha teljesen „kikapcsolna”, mint ha nem figyelne arra, hogy szólnak neki
- túlzott félénkség
- hiperaktivitás
- gyakori a sportnál vagy feladathelyzetekben a rajtnál, kezdésnél való leblokkolás

A harmadik reflex a Moro-reflex. Ezt többen ismerik, mint előző két társát.
A Moro-reflex (ebbe olvad bele az elsőként említett magzati korban jelenlévő megdermedési FPR reflex) megjelenésével a csecsemő bármely hirtelen inger hatására a karok széttárásával válaszol, melyet egy gyors belégzés követ, majd a karok lendítése a test elé, mely mozdulat pedig támogatja a kilégzést.
Ez a reflex pont ellentétesen hat, mint az előző kettő. Hatására a szív szaporábban kezd verni, több vér jut az izmokhoz, növekszik a légzésszám, a pupilla kitágul, beindul az izzadás - a szervezet felkészül a menekülésre.

A Moro-reflex a baba nagyjából fél éves koráig van jelen, majd átalakul (normál esetben legalábbis) az érett ijedtségi reflexé (Strauss-reflex). De ha nem integrálódik megfelelően (megfelelő mértékben vagy megfelelő időben), akkor a legkisebb váratlan esemény is-  vagy akár ennek puszta elképzelése i - kiváltja a fent leírt változásokat a szervezetben, ami állandó feszültséget és szorongást generál.

Emellett a következő tünetek jelentkezhetnek:
- könnyen elterelhető figyelem
- túlérzékenység hangra, fényre, érintésre (bizonyos anyagú ruhák viselésétől vagy a fésülködéstől való irtózás is ide tartozik)
- hányinger, rosszullét mozgó járművön
- bizonyos helyzetek túlreagálása
- impulzivitás és agresszivitás
- érzelmi éretlenség
- alacsony empátia
- túlzott visszahúzódás, félénkség
- érzékszervi zavarok
- kapcsolatteremtési nehézség
- depresszió
- diszlexia
- ételintolerancia, egyes allergiás reakciók, asztma bizonyos fajtái
- rossz egyensúly érzékelés, gyenge mozgáskoordináció, gyenge labdaérzékelés

Ezek a legjellegzetesebb tünetek. (Forrás: Stephens – Sarlós program)
Ezen kívül jelentkezhetnek más problémák.
És ezek a problémák nem biztos, hogy egyértelműen vagy kizárólag a fenti okokra vezethetők vissza.
De ha a szülőnek gyanús valami, arra érdemes hallgatni.
Speciális mozgássorral ugyanis segíthető a fennmaradt reflexek leépülése vagy integrálódása, és ezzel a gyermek szinte állandó jelleggel jelen lévő nehézségei és szorongása is oldható, megszüntethető.
A megoldás néha egyszerűbb, mint gondolnánk.