Abbahagynánk-e végre a gyermekek megbélyegzését és másmilyenné alakítását?!

Abbahagynánk-e végre, hogy címkézni, diagnosztizálni, mindenféle ADHD, BTMN, autista, pánikrohamos, szelektív mutista... cimkékkel ellátni akarjuk a gyermekeinket?! És ránéznénk-e végre arra, hogy nincs a megjavításukhoz recept?!

Nem működik a "ha ő ilyen és ilyen, akkor ezt és ezt kell csinálni, és nem lesz többé probléma"!

Egyediek. Megismételhetetlenek.

Nagyon jól látható, hogy hiába rengeteg a papíros gyerek (akiknél elvileg már tudjuk mi a baj, mi a hiányosság, mi nem megy) és lassan mindenki gyógypedagógussá válik (akik pedig elvileg tudják mit kell tenni ezekkel a gyerekekkel és hogy kell őket egy kalap alá véve megszerelni), mégsem nőtt a boldog, kreatív, életvidám, egészséges, saját értékeit ismerő és bátran megmutató gyermekek száma, és a pedagógusok továbbra is eszköztelenek.

Azért, mert ez így nem működik! Mert ez így nem segít!

Neked nem az esett (volna) jól gyermekként, ha a szüleid, ahelyett, hogy másokhoz hasonlítgatnak, inkább megpróbálták volna megismerni ki is vagy te igazán, és a mindenféle hülye elvárásokhoz igazodás helyett inkább abban segítettek volna, hogy felfedezd, Te hogyan lehetsz boldog?!

Nem az esett (volna) jól, ha a hiányosságaid helyett az erősségeidre és értékeidre fókuszálnak, elismernek?! - és eközben játszva lehet ám ügyesedni is bármiben, amiben szeretnénk!

Ha diagnosztizáltatod, hogy autista, attól jobb lesz? Akkor majd meg lehet nyugodni és feltenni a kezünket, hogy hát nem tudunk mit tenni, ő ilyen...?! Ettől jobb lesz neki? Vagy neked? Jobb lesz, ha hivatalosan kimondják rá, hogy ADHD-s és kap róla egy papírt is?

Ha ez jelent számára sokkal több előnyt, mint a megbélyegzés miatti hátrány, akkor igen. Van ilyen is. De ez elég ritka.

Mennyi de mennyi szülő vár arra, hogy idegenek megmondják neki, mi baja a gyermekének....!

Várnak a vizsgálatra, hosszú-hosszú hónapokat, hogy kiderüljön hol a hiba a gyerekben és mi miatt nem olyan, mint amilyennek lennie kellene!

Lennie kellene?

Mihez képest?

Az elvárthoz képest?

Miért kellene ugyanúgy működniük, ugyanúgy reagálniuk?

Miért kellene szó nélkül és zökkenők nélkül igazodniuk mások által elvárt rég idejét múlt követelményekhez és szabályokhoz?!

Ők nem kis robotok, hanem egyedi kis csodák. Minél jobban megmutatkozik a különbözőségük, annál inkább felfedezhetőek az egyedi képességeik, amik csak nekik vannak, és amire akár majd építhetnek egy saját üzletet is később karrierként.

Kinek az érdeke az, hogy sablon gyerekeket neveljünk?

És sajnos a szülők nagyrészében, mivel tekintélyszemélytől hallják az ellenkezőjét, fel sem merül, hogy valójában az ég egy adta világon SEMMI baj nincs a gyermekeikkel - csak meg kell(ene) találni azt, hogyan tud ez a gyermek jól lenni ebben a fura világban.

Nem csak a "nehezen kezelhető", "problémás", "traumatizált" gyereknek, de senkinek sem segít, ha millió elvárást támasztanak vele szemben, hogy mit szeretnének, milyen legyen inkább ahelyett, amilyen valójában - és ha ez nem megy neki, akkor kap egy címkét, miszerint ő "más" és "képtelen olyan lenni, mint kellene"?

Biztosan szuperklassz érzés lehet ez az érintett gyermekeknek....

Biztos, hogy a boldogság és a könnyed mindennapok megélése felé mozdítjuk ezzel a helyzetüket?

Vagy inkább hárítjuk a felelősséget, és átadjuk az erőnket másnak - mert él bennünk egy mély félelem, hogy ha magunkat sem tudjuk boldoggá tenni, hogy tudnánk akkor ebben a gyermekünknek támasz lenni?!

Hát nem látjuk, hogy ezek a gyerekek pont azt mutatják nekünk, hogy elég a "mit hogy kellene" világból? Hogy elég abból, hogy erőnkön felül igyekszünk beilleszkedni oda, ahová valójában egyáltalán nem szeretnénk beilleszkedni, mert legbelül pontosan tudjuk, kell hogy legyen valami más, valami több, jobb, boldogabb?!?!

Nap mint nap szembesítenek vele minket.

És mi mit teszünk....?

Nos; ki mit....

Ha Ti a valódi megoldást keresitek, jó ha tudod: létezik. És csak választanod kell.

Nem csodaszer.

Hisz a varázspálcával is suhintania kell valakinek újra és újra, hogy a varázslatból egyre több és több legyen.

De csodákat tesz lehetővé. - Akkor, ha hajlandó vagy megtanulni a varázspálcát használni.

El sem hinnétek milyen oldásokat és változásokat lehet elérni azáltal, ha a gyermekpszichológiát, a pedagógiát (nevelést, oktatást, ismeret átadást, képességfejlesztéstést, tehetséggondozást) és az energiákkal történő munkát egyidejűleg alkalmazzuk!!!

Segítek. De az kell, hogy készen állj rá. Te - Szülőként; és nem a gyermeked.

Hidd el, ő már rég készen áll.