Az a fránya iskolaérettség…

Hogy a tanulás öröm is lehet?
Na ne nevettess…. - vágnák erre rá sokan kapásból.

Pedig valóban.
Csak nem mindegy, mikor, hogyan és mit tanulunk.

“A tanulási ösztön velünk született és életünk végéig megmarad. (…) Mint minden ösztöncselekvés, a tanulás is örömérzést okoz és arra késztet, hogy újra és újra létrehozzuk ezt a kellemes állapotot.
Hogyan történhet mégis, hogy a gyermekek és felnőttek egy részének keserves kínt jelent a tanulás?”

“Az evés is ösztöncselekvés, ami normális körülmények között örömet okoz. Ha gyermekünk nem akar enni, tudjuk, hogy valami elromlott, valami nem úgy működik, mint kellene. Orvostól orvosig hurcoljuk, megoldást keresünk a problémára.
Ha gyermekünk nem akar tanulni, korholjuk, büntetjük, és az iskolában is rossz jegyet adnak neki, elmarasztalják. Eszünkbe sem jut, hogy valami elromlott és segítségre lenne szüksége. Állapota éppen úgy nem függ az akaratától, mint az étvágytalanság esetében.

Idegrendszerünk körülbelül 100 milliárd idegsejtből áll. Az idegsejtnek 2-100 kapcsolódási pontja (szinapszisa) lehet. A variációk száma gyakorlatilag végtelen. Agyunk kapacitásának lehetőségeit csak töredékében használjuk ki életünk során. Az emberi agy működése csodálatos. Akár ébren vagyunk, akár alszunk, agyunk minden pillanatban az összes minket ért benyomást rögzíti. Csodálatos képessége idegrendszerünknek, hogy gyorsan tanul. (…)

A tanulási nehézségeknek sokféle eredete, oka lehet. Az esetek 65-70 százalékában az idegrendszer alulszervezettsége áll a probléma hátterében.”

Ez nem azt jelenti, hogy gyermekünkkel valami baj lenne.
Sokkal inkább azt, hogy az oktatási rendszer olyat vár el a gyerekektől, amire idegrendszerük, ennyi idősen még nem áll készen. (És a fiúk ráadásul extra hátránnyal indulnak, náluk ugyanis a hormonok még egy picit késleltetik ezen érési folymatokat a lányokhoz viszonyítva.)
Azt, amit ma az iskola kér egy első-második osztályos gyerektől, nagyjából 10-12 éves koruk körül várhatnánk el a gyermekeinktől. - Már ha hagynánk őket a saját tempójukban, játék, mozgás, és felfedezés által fejlődni.

De nem hagyjuk.
Már az oviban sem. Az iskolában meg aztán pláne nincs kecmec… Nem sok jó vár arra az édesanyára, akinek a gyermeke nem tud 45 percet végig ülni és figyelni. Kedvesen megajánlják nekik az SNI, BTMN, ADHD vagy egyéb pszichés zavar cimkét. És kezdetét veszi az ördögi kör. Hisz gondoljunk csak bele - minél több ítéletet kapok, minél többet igazítanak “helyre”, minél gyakrabban élem meg azt, hogy bezzeg a többieknek sikerül, annál elkeseredettebben fogom vágyni azt, hogy egy kicsit hadd legyek én igazán én, és hadd kapjak figyelmet - olyan igazit, ami csak nekem szól. És ha ehhez az kell, hogy “más legyek”, “problémás” vagy “osztály bohóca…? Hát az leszek.
És ezzel egyidejűleg létrejön a másik oldal is. Az érzékeny, visszahúzódó, hatalmas megfelelési vággyal rendelkező gyerekek, akik pedig felveszik az eminens szerepet, és igyekeznek mindig 200 százalékot teljesíteni.
Aztán otthon, amikor “senki nem látja” hánynak, tépkedik a bőrt a kezükön vagy szájukon, rémálmokkal vagy sírógörcsökkel küzdenek , és szépen lassan felőrlődnek a rendszerben, és elveszítik azt a bizonyos csillogást a szemükből…

Mit tudunk hát tenni, hogy támogassuk gyermekeinket?

Az USA-ban élő és dolgozó Carl Henry Delacato és csoportja kidolgozott egy mozgásterápián alapuló módszert, melynek segítségével le lehet dolgozni az idegrendszer alulszervezettségének következtében kialakult tanulási nehézségekből adódó deficitet (Doman - Delacato módszer). Az ő módszerüket fejlesztette tovább Kulcsár Mihályné Panni néni, aki kidolgozott egy rávezető és egy nehezített mozgássort a monotónia elkerülésére, illetve új területeket is bekapcsolt a fejlesztésbe.
A Mozgásterápia segítségével, így, viszonylag rövid idő alatt teljesítmény növekedést lehet elérni napi 20-30 perc időráfordítással. A terápia során a fejlődés már a 2.-3. héten beindul.

A tanulási nehézségek és a magatartási zavar hátterében egy, vagy több terület érése elmarad a többihez képest. Vannak olyan területek, amelyek nem az életkornak megfelelően, hanem jóval alatta szabályoznak. Így nem lehet elvárni, hogy az életkorának megfelelő érett válaszreakciókat adjon a külvilág ingereire.

Egy vizsgálatsorozattal felderítjük az érésben elmaradt területeket, és célzott, az adott területhez kapcsolódó speciális mozgásokkal fejlesztjük. (Lentebb részletesen olvasható, mely területek fejlesztésében segíthet a módszer rendszeres gyakorlással.)

A feladatok személyre szabottak, és igazodnak a gyermek  fejlődési üteméhez.

A terápia során rövid idő, akár három hét alatt megmutatkozhatnak az első eredmények. Feltétele, hogy napi rendszerességgel végezzék a feladatokat. A teljes rendeződés hosszú hónapokat vesz igénybe és nem lehet előre megbecsülni, mert a haladás üteme a gyermek fejlődésétől függ.  A napi gyakorlás 15-20 percnyi idő ráfordítást igényel.

Természetesen a mozgásterápia nem helyettesíti a tanulást. Egy normál intellektusú gyermek számára lehetővé teszi a kortársaival való együtt haladás anélkül, hogy éjjel-nappal tanulnia kellene. A sérült gyerekeknek segíthet  hátrányainak ledolgozásában.

A teljes rendeződést nehezíti, ha öröklött tényező, vagy sérülés áll a nehézségek hátterében. Ilyen esetekben jelentős maradvány tünetek nehezíthetik a haladást. Pl. Lassabban olvas, ír, vagy lassabban számol.

A tanuláshoz kapcsolódó stressz is nehezítheti a tünetek maradéktalan felszámolását. Ezekben az esetekben személyre szabott stressz oldó technikák jelenthetik a megoldást.  

De nézzük, mi is az az iskolaérettség egészen pontosan.

Az iskolaérettség feltételei, illetve az iskolai kihívásokkal való megküzdés elengedhetetlen feltételei:

1. Testi fejlettség:
Hat éves korára egy átlagos gyermek kb. 120-130 cm magas és 20-22 kg súlyú. Természetesen ettől felfelé és lefelé is lehetnek eltérések. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kisebb súlyú gyermekek fáradékonyabbak, teljesítményük hullámzóbb. A szülő testméretei befolyásolják a gyermek testtömegének alakulását, így ezt is figyelembe kell venni az iskolára való alkalmasság eldöntésénél. Fontos a jó egészségi állapot is.
Megkezdődik a fogváltás, jelezve a második alakváltás beindulását. E változás az idegrendszer érettségéről tájékoztat, az iskoláskor kezdetét jelenti. 

2. Ép érzékszervek:
Az írás, olvasás tanulásához nélkülözhetetlen a jól működő látás és hallás. Sajnos egy rutin szűrővizsgálat nem derít fel minden hiányosságot (pl.: a rejtett kancsalságot, a látótér-kiesést, a keresztezett szem- és füldominanciát, a lassúbb beszédhallást stb.)

3. Jó ceruzafogás, könnyed eszközkezelés
A helytelen ceruzafogás nehezíti az írástanulást, visszafogja a fejlődést, a kudarcélmény pedig a lelki feltételeket is rontja. Igazi hátrányai gyakran csak a későbbi években, 4-5. osztályban mutatkoznak meg, amikor megnövekszik a megkövetelt írás mennyisége és tempója, vagy amikor a táblára írt szöveg másolása elengedhetetlenné válik ahhoz, hogy a gyermek ne maradjon el társaitól, illetve a tanóra tempójától.

4. Az elemi mozgások összerendezettsége
A mellúszás, kúszás, mászás, lábujjhegyen járás, sarkon járás, külső talpélen járás, guggoló járás, szökdelés páros lábon és fél lábon, fej emelgetés háton- és hasonfekvésben. E mozgások pontatlan, hibás kivitelezése az idegrendszer éretlenségére utal, ami megnehezíti az olvasás, írás tanulását.

5. Jó egyensúlyérzék:
Az egyensúlyérzék bizonytalansága bizonyos idegrendszeri rendellenességre utalhat, ami maga után vonhatja a tanulási nehézséget, figyelemkoncentrációs problémát, magatartási zavart.

6. Pontos finommozgások:
A vállövnek, csuklónak, ujjaknak mozgékonyaknak, függetleneknek kell lenniük. A jól irányítható kéz előfeltétele az írástanulásnak.
A cipőfűző megkötésének képessége például a finommozgások fejlettségéről, a térbeli tájékozódásról, a vizuális megfigyelő-képességről is tájékoztatást ad. A cipőfűzés megkötésének tudása vagy nem tudása csak részben gyakorlás függvénye. Így a szülő segítő szándéka, amikor gyermekének csak tépőzáras cipőt választ, sokszor elrejthet hasznos információkat.
A beszédmozgás is finommozgás. Mivel a beszéd irányítását végző érző- és mozgatóközpontok a kéz érző- és mozgatóközpontjainak közelében vannak, segíthetik vagy gátolhatják egymás működését.

7. Keresztcsatornák:
A kéz, a láb, a fejbiccentő izmok és a mimikai izmok mozgásainak függetlennek kell lennie egymástól. Ha nem történt meg a függetlenedés, nehezített az írástanulás mert a gyermek nemcsak a kezével ír, hanem a lába, a nyelve, az egész teste követi a kéz mozgását. Az akaratlan mozgások sok energiát emésztenek fel.

8. Testséma:
Fontos, hogy a gyermek ismerje saját testét, biztonsággal tájékozódjon rajta. A világot saját magunkhoz képest tudjuk bemérni. Ha ez a pont bizonytalan, minden bizonytalanná válhat.

9. Dominanciák:
Fontos, hogy mire iskolába kerül a gyermek, kialakult kézdominanciával rendelkezzen. A dominanciák (kéz-, láb-, szem-, füldominancia) akkor hibátlanok, ha azonos oldalra esnek.

10. A szemmozgás koordináltsága:
Az olvasás, írás megtanulását nehezíti, ha a két szem koordinálatlanul mozog, vagy nehezen fixál.

11. Jó térérzékelés:
Bizonytalan térérzékelés esetén a gyermek nyugtalan lehet, az egész személyisége bizonytalanná válhat. Indokolatlan félelmei lehetnek, ami agresszióban nyilvánulhat meg.

12. Térirányok felismerése térben és síkban:
Fontos a névutók jelentésének pontos ismerete. Ha a gyermek bizonytalan a térirányok megítélésében, nem tudja elkülöníteni a jobbot a baltól, a fentet a lenttől, akkor nem tudhatja megkülönböztetni a b-d, p-b, a-e betűket, felcserélheti a betűket, szótagokat, esetleg visszafelé olvas, tükörírással vagy jobbról balra ír.

13. Reprodukáló képesség térben és síkban:
Az olvasás, írás előfeltétele, hogy a gyermek le tudja utánozni, másolni a látott mozdulatot, térbeli konstrukciót vagy síkban alkotott mintát. Ennek hiányában képtelen lesz önállóan dolgozni.

14. Soralkotás, sorritmus folytatása:
Az írás térben és időben meghatározott rend, szabály szerint alkotott sor. A térben és időben való soralkotási képesség nélkül lehetetlen az írás, olvasás tanulása.

15. Szem-kéz koordináció:
A gyermek akkor tud a vonalközben, megfelelő szinten írni, ha a szemével úgy tudja követni a keze mozgását, hogy közben nem a kezére, hanem a leírt szövegre néz.

16. Az iránykövetés képessége:
Az íráshoz szükséges képesség. Azt jelenti, képes a gyermek keze gyors, hirtelen irányváltoztatásra.

17. Biztos alak-háttér megkülönböztetés
Fontos, hogy a gyermek ki tudja választani a számára fontos információt, el tudjon vonatkoztatni a zavaró körülményektől, meg tuja különböztetni az alakot a háttértől. Ellenkező esetben figyelmét a háttér ingerli, elvonja az olvasott szövegről, tekintete ugrál a sorok között, vagy minduntalan a képre téved.

18. Alak-, forma-, szín- és nagyságállandóság (konstanciák felismerése):
Fejletlensége esetén a gyermek nem tudja megfeleltetni a kis- és nagybetűket, nem tud nyomtatott szövegről írottra másolni, és betű-felismerései nehézségei is lehetnek.

19. Gestalt látás:
E képesség fejlettségén múlik, hogy tudja-e a gyermek a részeket egészként értékelni, a betűsort szóként értelmezni.

20. Azonosság felismerése:
Ez teszi lehetővé, hogy különböző szövegkörnyezetben is felismerje a betűket, azonosítani tudja őket, illetve különféle alakjaikat meg tudja feleltetni egymással.

21. Különbözőség felismerése:
Betűfelismeréshez szükséges képesség. Egyes írott és nyomtatott betűk alakjai között nagyon kis különbségek vannak. Fejlett megkülönböztető képesség nélkül nehéz az írás, olvasás tanulása.

22. Auditív megkülönböztetés:
Az egyes hangok elkülönítésének képessége, az időtartam, a zöngés-zöngétlen hangok megkülönböztetésének képessége. A helyesíráshoz, íráshoz szükséges képesség.

23. Analizáló-szintetizáló képesség:
Azt jelenti, hogy a gyermek hangokra tudja-e bontani, illetve össze tudja-e rakni a hangokból a szót.

24. Átfordítási képesség:
Átfordítási képességnek nevezzük azt a képességünket, amikor az egyik érzékelési síkon szerzett ismeretet egy másik érzékelési síkon reprodukáljuk. Az a folyamat, amikor a látott, hallott, tapintott, vagy emlékképek formájában tárolt ismereteket képi formában jelenítjük meg, vagy egy jelsorral; az írással. Átfordítás az is, ha elmondjuk mit látunk, hallunk, tapintunk. A  tollbamondás után való írás nehézsége, az írásképtelenség, a rajzolási képtelenség, a szóban való felelés nehézsége e képesség fejletlenségére vezethető vissza.

25. Általános tájékozottság:
Hat éves korára a gyermeknek széleskörű ismeretekkel kell rendelkeznie az őt körülvevő világról. El kell tudnia helyezni magát az időben és a társadalmi környezetben. Ismernie kell a személyi adatait, lakhelyét, az évszakok, napszakok, napok váltakozását. Általános tájékozottság hiányosságai bizonytalanságot, nyugtalanságot vonhatnak maguk után.

26. Beszédkészség:
Hat éves korára minden gyermeknek tökéletesen kell ismernie az anyanyelvét. Árnyaltan kell kifejeznie érzéseit, gondolatait. egy adott képről, vagy témáról önállóan kell mondania néhány összefüggő mondatot. A megfelelően fejlett beszéd alapozza meg az írott beszéd megtanulását.

27. Gondolkodás:
Hat éves korára a gyermeknek spontán el kell végeznie az elemi gondolkodási műveleteket (összefüggések felismerése, következtetések levonása, elemi logikai műveletek, ítéletalkotás).

28. Problémamegoldó gondolkodás:
Fejletlensége megnehezíti nem csak a beilleszkedést, de az írás, olvasás tanulását is. A gyermek a tanulás során lépten-nyomon problémahelyzettel találkozik (Hol kezdjem az írást? Hol nyissam ki a könyvet? stb). A megfelelő problémamegoldó rutin nélkül képtelen lehet az önálló munkára.

29. Emlékezet:
Az emlékezetnek hatféle összetevőjét vizsgáljuk: vizuális emlékezet (mechanikus, késleltetett), auditív emlékezet (mechanikus szó,szám; késleltetett, hosszú távú), ritmus emlékezet.
Bármelyik emlékezetfajta elégtelen működése nehezíti a tananyag elsajátítását, felidézését, felhasználását. Hiányosságai lehetetlenné teszik az ismeretek rendszerré szerveződését. (Az ismeretek rendszerré szerveződése teszi lehetővé az alkotó felhasználást.)

30. Figyelem:
A jól rögzíthető, tartós figyelem elengedhetetlenül fontos az iskolába lépéshez. A nehezen rögzíthető, könnyen elterelhető, megtapadó figyelem nehezíti vagy lehetetlenné teszi az ismeretszerzést. A súlyos figyelemkoncentrációs zavarban szenvedő gyermek ismeretei rendszertelenek, esetlegesek. Ez a tünet gyakran együtt jár súlyos magatartási és beilleszkedési problémákkal.

31. Emberrajz:
Az emberrajz 10-12 éves korig összefüggést mutat az intelligencia fejlődésével.
A családrajz sok mindent elmond a gyermek érzésvilágáról, a család szerkezetéről, a családban elfoglalt helyéről.

32. Szocializáció:
A társakhoz való kapcsolódás képessége nélkül a gyermek nem érezheti jól magát a közösségben, A peremhelyzet rontja presztízsét a többiek előtt, teljesítményrontó hatása van. Tartós baráti kapcsolatok híján a gyermek magányossá válik. Esetleg agresszív, bohóckodó vagy depressziós lesz.

33. Feladattudat:
A jövendő elsősnek meg kell értenie, hogy vannak kötelességei, aminek akkor is eleget kell tennie, ha nincs kedve, fáradt, vagy szívesebben játszana. A feladattudat fejlődése 6 éves kor körül felgyorsul. Ha nem alakul ki, nehéz lesz az iskola, és nyűg a tanulás.

34. Jó kudarctűrő képesség:
Fontos, hogy a gyermek szembe tudjon nézni azzal, ha valami nem sikerül rögtön. Merjen és akarjon újra és újra hozzáfogni egy feladathoz. Ne veszítse el a kedvét, ha valamit ki kell javítania.  Fontos, hogy megtanulja: hibázni szabad. A hibázás a tanulás útja.

35. Felnőttekhez való viszony:
Fontos, hogy elfogadja a felnőtteket, bizalommal forduljon hozzájuk, ha segítségre van szüksége. A szembeszegülés megnehezíti helyzetét az iskolai közösségben. A pedagógus csak azért a gyermekért tud felelősséget vállalni, amelyik betartja a szabályokat, szót fogad.

Láthatjuk, hogy nem minden tényezőre van ráhatásunk.
És azon területek ügyesedése sem megy egyik pillanatról a másikra, amiket tudunk alakítani, fejleszteni.

Egy felmérő vizsgálat alkalmával ezen feltételek meglétéről, aktuális állapotáról információt kaphatunk, az érésben elmaradt területeket pedig célzott, az adott területhez kapcsolódó speciális mozgásokkal fejleszthetjük.
Van megoldás. És egyszerűbb, mint hinnéd.

A tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek mellet nagy segítség lehet azon gyerkőcök számára is, akik kiváló teljesítményt nyújtanak ugyan, de rettentően elfáradnak ebben. Az ő esetükben nem a tanulmányi eredmények vagy a szorgalom és magatartás jegyek lesznek a javulás visszajelzői, hanem a vidámság és életkedv visszatérése, és a teljesítményszorongás csökkenése, hiszen könnyebben, kevesebb befektetett munkával, gyorsabban érhetik el ugyanazt az eredményt, ha ebben támogatjuk őket.

Ennek egyik fantasztikus módszere a Komplex mozgásterápia.
Ezen kívül vagy ennek kiegészítéseként pedig lehetőségünk van kevésbé kötötten, otthon, játékosan is támogatni gyermekink fejlődését.
Minden a szülő és a gyermek kitartásán múlik (amihez persze néha jól jön egy kis külső segítség) - de egy biztos: ha szeretnénk változtatni, ha szeretnénk könnyedebb, boldogabb, gördülékenyebb mindennapokat, akkor ez elérhető.

Az otthoni fejlesztésbe beépíthető játékos technikák, ötletek és módszerek szórakoztatóvá, kötetlenné, izgalmassá és változatossá tehetik a kihívást, amellyel gyermekünk szembenéz. Ezáltal szívesebben és kitartóbban foglalkozik majd az adott területtel. És mi is, szülőként, hiszen nem harcolnunk kell gyermekünkkel, hogy gyakoroljon már, hanem egy önfeledt, közös tevékenység közben, élvezve az együtt töltött időt és az együtt elért sikerélményeket, tudjuk őt támogatni a kívánt cél elérésében.
Ennek a fajta fejlesztésnek csak a fantázia szabhat határt. - Elő hát a kreativitással! (Ha pedig ehhez jól jönne pár praktikus ötlet, a szülői konzultációk alkalmával erre is van lehetőség. - Hogy tényleg ne legyen lehetetlen!)