Ha mindig mindenki számíthat rád…

Ismerős az a helyzet, amikor próbálsz türelmes lenni a gyerekeddel, de nem megy? Vagy amikor próbálsz türelmes lenni a pároddal, de a már amúgy is pattanásig feszült idegeid nem bírják, és kiborulsz, hisz elmondhatatlanul fáj, hogy "még attól is ezt kapod, akinek figyelnie kellene rád, hisz elvileg szeret"? Aztán persze jön a lelkiismeretfurdalás, amiért nem tudtál türelmesebb és megértőbb lenni velük…. Vagy talán ha még keményebben próbálkoznál, kiérdemelnéd, hogy figyeljenek rád és tekintetbe vegyék az érzéseidet.
Tipikus…. És ráadásul ördögi kör, hisz a lelkiismeretfurdalás (és a szégyenérzet, ami szintén azzal jár, hogy nem az elvárásaidnak megfelelően viselkedtél) csak még tovább nehezítik azt, hogy olyan türelmes és megértő tudj lenni másokkal, mint amilyen szeretnél lenni.

Nos… a titok az, hogy ha az idegeid nincsenek már alapjáraton is pattanásig feszülve, teljesen megváltoztathatók a szeretet kapcsolataid is, és sokkal több törődést fogsz kapni.
Mivel mi tanítjuk meg másoknak, hogy hogyan viselkedhetnek velünk (és hogyan nem), így a jó hír az, hogy a megoldás kulcsa a te kezedben van.

Valószínű ugyanis, hogy nem rossz, gonosz és elcseszett vagy, amiért nem tudsz türelmesebb lenni, vagy amiért a legnagyobb igyekezeted ellenére sem kapsz több törődést és odafigyelést a családodtól. Ezek a gondolatok mind az elme torzításai, és azok a szokásos önostorozó monológok, melyekkel előszeretettel bántjuk magunkat, amikor nem vagyunk elég tudatosak a gondolatainkra és azok várható következményeire.

A nagyon törődő, nagyon empatikus, végtelen szeretettel rendelkező emberek sokszor buknak bele abba, hogy ezen tulajdonságaikat nem hogy kamatoztatni nem tudják, de megkeserítik vele saját életüket. Egyik tulajdonságunk sem jó vagy rossz ugyanis. Ezek csak tulajdonságok (képességek), melyeket ha megtanulunk önmagunkért használni, akkor hozzátesznek életminőségünkhöz, ha pedig nem, akkor kitolnak velünk.

Amikor nem választjuk magunkat de mindig ott vagyunk mindenki másnak, akkor általában azt gondoljuk, hogy mások is így vannak ezzel felénk, és sokszor védelmezzük is őket, hogy húhaaa mennyit segít nekem, s lekötelezzük magunkat. Ez a “mindig lehet ránk számítani” azonban sokszor annyira erős késztetés bennünk, hogy észre sem vesszük mi történik valójában…

Nem mindenki szeret segíteni. Egy csomó olyan ember van, akik magasról tesznek arra, mi van másokkal - és igazából ez rendben is van - csak nézd meg Te kikre akarsz figyelni, kiknek adod az energiádat!

Ha folyton azt érzed, hogy valami baj lehet veled, mert mindenki beléd rúg, akkor itt az ideje, hogy őszinte legyél magaddal; vizsgáld felül, hogy kikkel “éri meg” fenntartani a kapcsolódást.
Nem anyagilag, hanem energiában!
Kiknek a társasága örömteli és könnyed számodra, akivel például ha nehezebb témákról beszéltek is, akkor sem érzed teljesen leszívva magadat utána (ha valaki nem energia vámpír, akkor a nehezebb, kellemetlenebb napjain sem merít le túlságosan a társasága!). Kik azok, akikkel valóban kölcsönösen hozzájárulás vagytok egymás számára.

Akikkel nem érzed magad átverve. Mert vannak azok, akik csak bizonygatják, hogy segítenének.... majd utólag mindig azt mondják, hogy jaj miért nem szóltál, vagy jaj pont valami váratlan-megoldhatatlan akadály közbejött. "Segítettem volna ha/de....!" Szavaikból úgy tűnik, bármikor számíthatsz rájuk, de valójában, amikor szükséged lenne a támogatásra, nincsenek ott, (és általában ezt még jól meg is magyarázzák - lehet, hogy ilyenkor nekik még annál is rosszabb, mint neked, és te vagy az érzéketlen, hogy ezt cserbenhagyásnak élted meg és szóvá tetted)! És ha te is feltétel nélkül bízol, és önmagadból indulsz ki, ahogyan én is tettem régebben hosszú-hosszú évekig, lehet, hogy még tényleg meg is sajnálod az ilyen embereket, és adsz újabb és újabb esélyt, bízva abban, hogy legközelebb majd biztosan támaszod lesz, hisz ezt ígéri....


Nincsen az ilyen minták szerint működő emberekkel sem semmi baj.
Máshogy működnek, máshol vannak a határaik, más a fontossági sorrendjük (a saját fontossági soruk elején ők maguk állnak).
Ők hajlandóak hazudni is, vagy bizonytalanra ígérni, vagy nap mint nap megélik, s életük kiindulópontjának tekintik azt, hogy ők áldozatok, az élet és körülmények áldozatai, akik úgy szeretnének jók lenni, de hát a világ szörnyű és igazságtalan, így nem lehet semmiben és senkiben teljes nyugalommal megbízni, hisz az életünket nem mi irányítjuk, hanem a körülmények.
A dolog rákfenéje, hogy ezen elképzelésüket nem is szeretnék megváltoztatni - az energiát abból gyűjtik, hogy te ilyenkor megpróbálsz megértő, támogató, szeretetteljes, és segítő lenni.
Sokan közülük tudatosan vagy tudattalanul hajlandóak téged ezzel manipulálni is, sokan pedig valóban áldozatnak érzik magukat.
Ez azonban egy tipikus olyan helyzet, amikor a megértés önmagában nem oldja meg a problémákat. Változásra, változtatásra is szükség van.
Ugyanis addig teszik ezt veled mások, amíg hagyod!

Vagy, választhatod azt, ami neked működik!

Itt nem arról van szó, hogy legyél érzéketlen tuskó másokkal vagy hogy szakítsd meg a kapcsolataidat azokkal, akik nem olyanok, amilyennek te megálmodtad- bár megteheted, és aki még most kezdi gyakorolni a határai kijelölését és tiszteletben tartatását, annak szándéka ellenére sokszor így is sikerül... - de mondhatsz nemet (bármikor, bárkinek), és felülvizsgálhatod eddigi szokásrendszeredet, megváltoztatva azt, hogy mennyire szavahihető és tudatos emberek lehetnek a közvetlen környezetedben, hogy mennyire várod el a kölcsönösséget, és mi az, ami a "rendben, de ez így nekem nem oké" kategória.

Nem kell jónak lenned. Nem kell helyesen viselkedned hogy megfelelj. Hisz úgysem tudsz olyan lenni, ami mindenkinek megfelelő. Légy önmagad. Ahogyan neked jó. És a szeretteid számára is így leszel a legnagyobb ajándék. Hisz a valódi, az igaz(i), mindig értékes.

S ha így teszel, megszűröd és megválogatod, kinek mennyit adsz a megértésedből, támogató hozzáállásodból, a bátorításból, a türelmedből, a hitedből... az energiádból, több fog jutni azon emberek és helyzetek számára, akik és amik valóban fontosak.
S ne feledd, mi tanítjuk meg másoknak, hogyan viselkedhetnek velünk. Ha mindenki azt látja, hogy saját magadat és a saját igényeidet háttérbe szorítod, azt fogják gondolni, hogy neked ez így oké, és hasonló mértékű törődést és figyelmet fognak adni ők is neked.

Ha szeretnél többet foglalkozni önmagaddal, s ezáltal jobb kapcsolatokat kialakítani, vagy megtanulnád hogyan fedezd fel, mi működik neked, akkor a legjobb helyen jársz. S ha a mindennapi inspirációnál és az oldalon megosztott ötleteknél és technikáknál is többre vágynál, szeretettel várlak egyéni konzultációra is. Mert ha te jól vagy (tényleg jól!), akkor egyből könnyebb és probléma mentesebb lesz MINDEN az életedben. - Igen, a gyermekeddel való kapcsolatod, és az ő kihívásainak kezelése is, vagy a párkapcsolatod támogató erőforrássá alakítása is.

Previous
Previous

Indulatkezelés és érzelemszabályozás - Amikor a felnőttnek sem megy

Next
Next

Élj bőségben - avagy Teremts magadnak több időt, több pénzt, több örömöt