Tankötelezettség megkezdésének halasztása

December ide, december oda, vannak családok és szülők, akiknek ez az időszak most nem csak az ünnepre hangolódásról szól...
Vannak édesanyák és édesapák, akik az ünnepi dekoráció csinosítgatása, a fa megvásárlása, a beigli és mézeskalács megsütése, és az ajándékok beszerzése mellett gyermekük életének egy fontos pillanatáról készülnek épp dönteni, és épp harcot vívnak az ezzel járó feszültség, aggodalom, kétely és önvád nehéz érzéseivel, mely sokaknál az ünnep fényét is elhalványítja.

Egyre többen vannak, akik érzik, gyermekük nem képes ahhoz a rengeteg elváráshoz és értelmetlen szabályhoz alkalmazkodni, melyet 6 évesen már elvárna tőlük a rendszer.
De a rendszer - karácsony vagy nem karácsony, ünnepre hangolódás időszaka vagy sem - döntésre kényszerít. Arra, hogy lásd a jövőt, s a most alapján számítsd ki a kiszámíthatatlant.

Furcsa mód az iskolába kerülésre, az első osztály megkezdésére gondolok.
Érthetetlen... hisz ennek örömteli, büszkeségben és magabiztosságban lubickolós ünnepnek kellene lennie; nem igaz?
De sajnos vannak - egyre többen vannak - akiknek nem az.
S nekik, a december arról szól, hogy keresztülvigyenek egy gyermekük valódi érdekeit szolgáló döntést egy egész sereg emberen, akik szerint a szülői megérzések, a gyermekbe vetett bizalom, a vágy a megfelelő idő és megfelelő alapok biztosítására a fejlődés érdekében, nem helytálló, nem támogatásra méltó, és évekre szóló megbélyegzést von maga után.

Akinek gyermeke 2025. augusztus 31-ig betölti a hatodik életévét, 2025. szeptemberében meg kell kezdeni az általános iskola első osztályát. Nagy lépés, nagy változás, mérföldkő, és rengeteg-rengeteg új élmény, új kihívás, és megannyi megtanulni való mind a gyermek, mind a szülő számára.

Azok a szülők akiknek gyermeke most nagycsoportos, tudják hogy decemberben (január elejéig) kérvényezhetik az iskolakezdés halasztását, amennyiben úgy érzik, gyermekük még nem érett meg arra hogy első osztályos legyen.
Néhány éve egy új jogszabály értelmében az Oktatási Hivatalhoz benyújtott kérvényben szükséges ezt megtenni, ha a szülő indokoltnak látja. Már nem bízzák a szülő és óvónő tapasztalataira, kompetenciájára, törődő de bátorító szeretetére, és a gyermek mindennapi viselkedését alapul vevő közösen és átgondoltan meghozott döntésére a gyerekek sorsát - az oktatási hivatalban ülő vadidegen, aki sosem látta a gyereket, ezt bizonyosan jobban tudja. Ő dönt. A szülő csak kérhet.

A pedagógiai szakszolgálatok jelenleg annyira leterheltek, hogy ott a szülő nem, csakis az óvoda kezdeményezheti a gyermek ilyen irányú vizsgálatát.
Ha tehát szülőként szeretnéd, hogy a gyermeked még egy évet az óvodában maradhasson, neked kell írnod egy kérvényt melyben megindoklod, hogy miért tartod ezt fontosnak, miért ez a gyermek érdeke.
A szülői kérvényhez szakvélemény termeszetesen így is is csatolható.
Hogy milyen szakvéleményt érdemes csatolni és mi lehet megfelelő indok az iskolakezdés halasztására? Íme egy kis segítség.

• Előfordulhat például logopédiai probléma. Amikor a gyermek hango(ka)t téveszt, felcserél az megnehezítené számára az írás-olvasás tanulását.

• Meg lehet kérni az óvónőt is, hogy írjon szakvéleményt számotokra vagy az óvodai fejlődési napló másolatát is csatolhatod a kérelemhez.

• Ha a gyermek életében valami nagy változás, komolyabb trauma történt, ami megviselte őt; ha a gyermek szorong vagy pszichológushoz jártok akkor is érdemes lehet erről szakvéleményt kérni.

• Ha sokat betegeskedik a gyermek és nem elég erős az immunrendszere, akkor a gyermekorvostól például lehet írásos igazolást kérni erről a tényről is, és csatolni a beadványhoz.

• Az általad írt szülői indoklásban pedig hivatkozhatsz például a kitartó figyelem hiányára, impulzuskontroll problémára, fejletlen mozgáskoordinációra, gyenge monotónia tűrésre, vagy kialakulatlan jobb bal dominanciára.

• Ha esetleg van SNI vagy BTMN státuszról szakvéleményetek jelenleg is, úgy ezt a szakértői véleményt csak be kell mutatni az óvodában, ahol rögzítik az óvodában maradás tényét, s a kervényezés folyamata ezzel le is zárható.

Fontos azonban, hogy az óvodában eltöltött plusz egy évet kihasználjátok a gyermek fejlődésének megtámogatására!!!
Önmagában az, hogy telik az idő, sokszor kevés. A fent említett hivatkozási alapul szolgáló területek célzott megtámogatása, illetve a megfelelő testi-lelki-mentális fejlődés rendkívül fontos; és a gyermek számára ehhez szükséges segítséget a mi feladatunk biztosítani.

Ha bizonytalan vagy abban, hogy gyermeked készen áll-e az iskolakezdésre, vagy ha látod, hogy ez még korai lenne neki, és emiatt a tanulás nem élmény és felfedezés hanem nehézség, vagy esetleg biztos kudarcélmény lenne számára, érdemes időben gondolkodni, segítséget kérni, s megkeresni a gyermek számára legmegfelelőbb segítő-támogató módszert és szakembert.

Ez lehet mozgásterápia vagy állatasszisztált terápia, esetleg pedagógiai fejlesztés, gyermekpszichológiai megtámogatás, vagy otthon alkalmazható stressz és szorongás oldó, teljesítményt fokozó technikák, illetve az egyszerű mindennapi nevelési ötletek és módszerek fontossága sem elhanyagolható - melyek mind segíteni tudják a gyermeket a megfelelő érzelemszabályozás, indulatkezelés, figyelem, motiváltság, és idegrendszeri érettség elérésében.

És ne feledd kérlek, nem vagy egyedül ebben a helyzetben sem.
Ha a fenti segítő-fejlesztő-terápiás módszerek hozzájárulás lehetnek számotokra, akár én is nagy szeretettel segítek.
Hidd el, együtt tudunk segíteni gyermekednek, és lehet számára a tanulás és a fejlődés öröm, izgalom, és sikerélmény forrása!
Ha ügyesen csinálod, és időben szaksegítséget kérsz, a problémák kialakulása megelőzhető! De ha már kialakultak a problémák, akkor is tudod hatékonyan segíteni gyermekedet - csak meg kell tanulni, hogy hogyan.

Van, aki már a megoldást keresi, van, aki még az okokat. És olyan is akad, aki semmit nem keres, mert azt hiszi, minden rendben, hisz már 5 évesen folyékonyan számol 50ig a gyermek - noha üvöltő csapkodó hiszti rohamai vannak hetente minimum négyszer.
Ne ítéljük meg őket. Egyikőjüket sem. Nincsenek könnyű helyzetben. Más életéről jól dönteni, várni, halasztani, vagy egy új helyzetbe, az iskola kihívásaiba fejest ugrani.... hogyan is lehetne mindenki számára egyformán könnyű....
De bárhogy is döntsön a szülő, segíteni, támogatni mindkét esetben lehet a gyermeket - s ezzel egyidejűleg természetesen a családot is, hisz az átstrukturálás, a cél érdekében történő szükséges és elkerülhetetlen változás megfelelő támogatás nélkül ijesztő és nehéz is lehet.