Tényleg segíti a gyermek érzelemszabályozását a kutya?

Az állattartás, azaz az állatokkal való rendszeres kapcsolat, és a lelki s fizikai egészség pozitív korrelációt mutat. 

Egy családi kutya rendkívül fontos segítő lehet a gyermek pozitív személyiségfejlődésében, hisz kedvezően hat szociális és érzelmi fejlődésére, konfliktuskezelési képességére, beilleszkedési képességére... A gyermekek stresszhelyzetben érzelmi és szociális támaszként "használják" a kutyájukat, így a stressz csökkentéséhez és a pszichés állapot karbantartásához is hozzájárulnak a négylábú kedvencek. Emellett pedig a kutyával élő gyerekek általában nyitottabbak, kommunikatívabbak, talpraesettebbek, barátságosabbak, és másokkal is empatikusabbak.

 "A kutya az ember legjobb barátja, és ha kell, meg is vigasztal." - fogalmazta meg egy kisfiú az egyik állatasszisztált terápiás foglalkozás keretében tartott felelős állattartásról szóló előadásunkon.
És nagyon jól mondta.

De honnan tudja egy kutya, hogy vigaszra van szükségünk?
Hogyan érzik meg az állatok, hogy rossz passzban vagyunk? Olvasnak a testbeszédünkből? Az arckifejezésünkből? Vagy felismerik a sírást?
Amikor rossz passzban vagyunk, a kutya puszta jelenléte is vigasztal. De vajon képesek a kutyák az empátiára is?

Azt minden kutyatartó tudja, hogy házikedvenceink érzékenyek az emberi viselkedésre – de képesek arra is, hogy átérezzék, megértsék a lelkiállapotunkat is?

Kutatások alapján, melyek szerint egy felnőtt kutya egy körülbelül 2–4 éves gyermek érzelmi intelligencia képességével áll azonos szinten,  alátámasztották, hogy bár a kutyák nem értik pontosan az emberi érzelmeket, azok hatnak rájuk, s így képesek reagálni a gazdi lelkiállapotára. 
Vagyis a kutya bár nem tudja egészen pontosan, mit érez a gazdája, azt érzi, hogy/ha valami rossz történt vele, ezért megpróbál vigasztalni.

A kutya eleve kooperál az emberrel, s közben alkalmazza a gazda viselkedését is figyelembe vevő dependens problémamegoldó stratégiákat. Ez összefüggésben áll az emberhez (különösen a gazdihoz) való kötödés intenzitásával is. Szoros érzelmi kapcsolat tud kialakulni állat és ember között.

Lássuk akkor hogyan, miből érzékelik a kutyák az érzelmeinket:

Arckifejezés: Egy 2015-ös kutatás azt találta, hogy a kutyák képesek megkülönböztetni az emberek arckifejezéseit. Bár nem értik pontosan, milyen érzelmek állnak a tekintetek mögött, különbséget tudnak tenni.

Hang: Egy, a Magyar Tudományos Akadémia által végzett kutatás szerint az emberekhez hasonlóan a kutyák agyában is találhatók olyan területek, amelyek feldolgozzák a hang által hordozott érzelmi információt. Vagyis a kutyád képes megkülönbözteti a szomorú hangodat – csakúgy, ahogy te is tudod, melyik ugatása mit jelent.

Szaglás: A kutyák fantasztikus szaglással rendelkeznek, ami segíthet nekik észrevenni a hangulati változásokhoz kapcsolódó biokémiai változásokat. Hasonlóan ahhoz, ahogy néhány kutya megérzi a betegséget.

Testbeszéd: A kutyák nagyon érzékenyek a gazdi testtartására. Ahogy járunk, ahogy tartjuk magunkat, ahogy gesztikulálunk, mind-mind segít a kutyánknak megállapítani az érzelmi állapotunkat.

És nem csak megállapítja, de reagál is rá.

Hogyan vigasztal egy kutya?
Biztosan többféle módot fel tudnál te is sorolni, ahogyan a gyerekek szokták, amikor felteszem nekik azt a kerdést, hogy Mivel szokott/tud a kutyád vigasztani téged, amikor szomorú vagy? 
Íme a valaszok:

Testi kontaktus: Kétségkívül ez a legnépszerűbb módja a vigasztalásnak mind az emberek, mind a kutyák körében.

Figyelemelterelés: szintén nem csak kutyáink, de mi emberek is alkalmazzuk. Előfordulhat, hogy a kutyád odaviszi hozzád a kedvenc játékát, vagy megpróbál kitessékelni a négy fal közül egy kis sétára. Ezt egyáltalán nem azért teszi, mert még akkor is a saját szórakozásával van elfoglalva, amikor neked rossz – épp ellenkezőleg! Az a célja, hogy egy kis közös mókázással elterelje a figyelmed, és felvidítson a bohóckodásával. Ha egy gyermek szomorú valami miatt, általában mi felnőttek is hasonlóképp teszünk: eltereljük a figyelmét egy vidám közös programmal.

Mozgás: Bár ezt általában nem szándékosan teszik, de a kutyák mozgásra ösztönöznek. Ki kell menni velük sétálni, kirándulni, játszani, az pedig bizonyított tény, hogy a kutyával való séta segít enyhíteni a depresszió és a szorongás tüneteit.

Társaság: A legnagyobb vigasz, amit a kutyák nyújtanak, maga a társaság. Nem is feltétlenül kell „egymáshoz szólni” – az állat puszta jelenlétével is megnyugvást hoz.

Tehát a kutyák észreveszik és szándékosan reagálnak az érzelmeinkre. A kutatók szerint a fő oka annak, hogy a kutyák ilyen fantasztikus társai az embernek az, hogy nem emberként viselkednek. Az emberi kapcsolatok bonyolódhatnak az elvárások és előítéletek miatt. A kutyák azonban egyszerűen hűségesek és szeretettel teliek; nem ítélkeznek feletted, és sosem várnak olyasmit, amire az adott állapotodban nem vagy képes.

Sokat tanulhatunk tőlük a szeretettel teli, elfogadó, mégis bátran önkifejező kapcsolódásról, melyet állatasszisztált terápiás kapcsolatikommunikáció fejlesztés keretében aztán hatékonyan át tudunk ültetni az emberi kommunikációba is az érzelemszabályozási, önkifejezési, indulatkezelési nehézségekkel küzdő gyermekek fejlesztése során.

Hogy ez hogy könnyebb vagy praktikusabb? - Állatasszisztált terápiás foglalkozásokra eljárva vagy egy családi kutyát beszerezve gyermekünknek...? Hálistennek nem kell választani. Sőt - remek gondolat az állatasszisztált terápián begyakorolt képességeket otthon készséggé fejleszteni, melyben nagy segítség lehet egy szeretettel teli bundás barát, hogy otthon is ugyanúgy sikerüljön a családi körben is odafigyelően - érthetően és kedvesen- az indulatokat szabályozva - nyugodtan és bátran - empátiával kifejeznie magát a gyerkőcnek, ahogyan a foglalkozások alkalmával a terápiás kutya segítségével ezt kialakítottuk és elkezdtük begyakorolni.

Természetesen minden kutya más. Vannak, akik nagyobb segítség lehetnek gyermekünk számára, míg mások kevésbé. Ami biztos, hogy érdemes okosan hozzákezdeni: "jól választani" családi kutyát, s egyidejűleg tanítgatni gyermekünket és kutyusunkat, ha azt szeretnénk, hogy ne csak nekünk, de a család minden tagja számára hozzájárulás lehessen az a kis (vagy nagy) szőrgombóc, akivel a mindennapjainkat megosztjuk.

Next
Next

A szülők hibáztatása megoldja-e a problémát?